A fizikai gyógyitás tényezői - 2. rész
"... A levegőhöz hasonlóan fontos fizikai élettényező és gyógytényező a viz.
Testünk vizbe jutván, annyit veszit súlyából, mint bármely más hasonló térfogatú test, vagyis annyit, mint a helyéből kiszorult viznek súlya. Eme sulyveszteség folytán nyeri a fürdő egyik legjelentékenyebb befolyását testi életünkre. De megváltoznak a vizben a nyomási viszonyok is. Ami a légnyomásra állt, az fokozatosan áll a viznyomásra is, hiszen a viznek súlya a levegő súlyának többszöröse. Hatása is ehhez mérten fokozott.
Amiképpen a mozgó levegő, a szél váltakozó nyomási hatásokat gyakorol a bőrre és a bőr alatti sejttömegekre, olyképpen a folyó- vagy hullámzó viz egészen különleges és értékesen felhasználható, de sokkal szembeötlőbb nyomási hatásokat idéz elő.
Ugy a légfürdő, mint a vízfürdő a hajszálerek és az ezeknél sokkalta kisebb úgynevezett kapilláris testnedv-rendszerre felbecsülhetetlen és alig lemérhető anyagcserefokozó hatást gyakorolnak. De mennyivel sokszorozódik és megváltozik eme tényezőknek, a levegőnek és a viznek, a gázoknak, gőzöknek és a folyadékoknak fizikai hatása szervezetünkre akkor, hogyha ezeknek változik a hőmérséklete.
A hőmérsékletről ugyanaz mondható, hiszen ösztönösen tudjuk, hogy annak változása és hatása nem közömbös szervezetünkre.
Létünket csakis mintegy száz Celsius foknyi hőmérséklet-ingadozás keretén belül tarthatjuk fenn.
Természetes, hogy a hideg és a meleg, mielőtt az életre nézve végzetes hatásaikat kifejtik, testünkön máris lényeges elváltozásokat hoznak létre. Eme elváltozások vagy muló, vagy végleges jellegűek. A szélsőséges hőmérsékletek, meleg és hideg, fájdalmat váltanak ki s a sejtek összehúzódását idézik elő. Ezért alkalmaztatik pl. a hideg és meleg viz vérzéscsillapitásra. De a hideg vagy meleg tartós hatása hamarosan értágitó, elernyesztő természetű. A hideg vagy meleg magasabb foka az izomzat és a vér anyagának megszilárdulását, megfagyását idézheti elő. A közömbös hőmérsékletű viz vagy levegő az anyagcserét normális irányban kedvezően befolyásolja s az idegrendszerre rendkívül megnyugtatóan hat.
A mozgások. A levegő és a viz mozgó állapotban másként hatottak. Természetes, hogy a mozgás maga szervezetünkre lényeges befolyást gyakorol akár külső erők idézik elő, akár maguk által kezdeményeztetett és indíttatott, vagy hajtatott végre. A mozgásnak a forrása is és a következménye is az anyagcsere és a meleg. A testünkben folyó lassú égés meleget termel, mozgást idéz elő. A mozgás az égést fokozza, miáltal szaporodik a hő és fokozódik az anyagcsere. Nyilvánvaló, hogy bizonyos mérvű mozgás hiánya, másrészről a mozgásoknak vagy mozgatásoknak túlzott mérve a hőtermelés és az anyagcsere terén deficitet, hiányt, vagy felesleget termel. A mozgás éppen ezért lényeges eszköze a test jólétének vagy betegségeinek. Ott szerepel tehát épugy a kórokozók, mint a fizikai gyógytényezők sorában. Mozgást azonban és anyagcserét nemcsak a hő idéz elő, hanem a fény is.
A fény lényeges energiaforrás. Nyilvánvaló ismeretkincsünk a fizikából, hogy a földi szerves életben, annak fejlődésében nemcsak a nap és a föld hőmérséklete, hanem a hőhatásokkal kapcsolatos, vagy azoktól független fényhatások is igen lényeges szerepet visznek. A tavaszi napsugárnak nemcsak a melege, hanem felfokozott fényessége és ragyogásának hosszabb tartama is tényezője az élet nyüzsgő ébredésének.
De az önálló földi fényforrásokkal előidézett mesterséges fény is, akár mesterséges napfény, vagy ultraviolett, ibolyán tuli sugarak legyenek, erejük fokához mérten az élő szervezetre jelentékeny átalakító hatással birnak. Az anyagcserefokozás mellett nagymérvű befolyásuk a szervezetre époly káros, mint a fokozott meleg, mely perzsel és éget, vagy a nagy hideg, amely fagyaszt és dermeszt.
Az erőteljes fény elbontja, roncsolja a finom idegszerkezeteket. A szem tőle megvakul, a bőr hólyagos égésig megég, hiánya mellett pedig a testi élet rövid idő alatt elsorvad, elerőtlenedik, az anyagcsere természetes egyensúlya mihamar felborul. ..."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)