A fizikai gyógyitás tényezői - 11. rész
"...A diatermia. A modern fizikai és technikai tudományok fejlődésével a hőhatások közvetítésében és kifejtésében a legfontosabb szerepet a diatermiás, mélyreható hőkezelőkészülék vette át.
Régen tudott dolog volt, hogy aránylag kicsiny elektromos erővel is nagy hőhatásokat előidézni tudunk és hogy elektromos uton a szervezetben is meleget termelni képesek vagyunk.
A normális elektromos áramot azonban hőhatás kifejtése céljából a szervezetbe nem vezettük át, mert az ilyképpen produkált meleg elenyészően csekély mennyiségű volt. A magasfeszültségű vagy alacsony frekvenciájú, de erőteljesebb áramok pedig az élő szervezetre nem közömbösek. Sőt köztudomás szerint halált okozók is lehetnek.
A diatermiás készülékek szerkesztéséhez az a megállapítás vezetett, hogy a nagyon magas frekvenciájú áramok óriási feszültség mellett is kémiai hatástól mentes, élettani kárt nem okozva hatolnak át az élő szervezeten. Miután a felmelegedés foka az áramerő és a vezető közeg keresztmetszetétől s csak a bizonyos mértékben a vezető közeg anyagától függ s a test anyaga elektromos áram vezetésére általában kitűnően alkalmas, az áramfejlesztés és megszakítás mai technikája mellett a hőnek szervezetünkben elektromos áram utján való fejlesztése és bevitele lehetővé vált.
A diatermia felefedezése d'Arsonval francia, Seynek és Nagelschmidt német tudósok nevéhez fűződik. Hazánkban a XVI. nemzetközi orvosi kongresszus óta (1909) néhai dr. Reich Miklós, világhírű hazánkfia, majd dr. Kelen Béla egyetemi tanár, sok külföldi tudóst megelőzve, nagy eredménnyel vezették be a diatermiás gyógykezelést a magyar alkalmazott gyógy-tudomány kincsei közé s az ő és tanítványaik ernyedetlen munkásságának köszönhető, hogy másfél évtized után a korszakalkotó jelentőségű, uj gyógymód általános elterjedésnek örvend.
A diatermiás kezelés lényege azáltal fogható fel, ha megértjük, hogy a test bármely részén, bármely kivánt hőmérsékletet bármilyen mértékben elvben létre hozhatunk s a gyakorlati jó kivitel tulajdonképpen csak a rutinnak, a gondosságnak, a gyakorlatnak problémájává vált.
Míg tehát a múltban a test üregeiben fennálló genyedési folyamatok és izzadmányok megszüntetése érdekében nemigen alkalmazhattunk meleget, mert a legnagyobb meleg pl. villamos termofor alkalmazása mellett is csak pár millimérterre hatoló hőt voltunk képesek a szervezet belsejébe vinni, addig a diatermia segélyével ma a homloköböl és az orr többi melléküregeitől kezdve a mellkas és szivburok gyulladásáig és izzadmányáig, a petefészek ökölnyi genyhólyagjai és a vesék genyedéséig, minden mély területre eljuttathatjuk és eljuttatjuk a kivánt meleget s a legcsodálatosabbnak látszó gyógyeredményeket produkálhatjuk.
Kitünő eredményeket látunk különösen szembeötlő módon a foggyökerek genyedése folytán származó állkapocs-genyedéseknél, csonthártyagyulladásoknál s a velük járó alig elviselhető fájdalmaknál.
A test mélyében fejleszthető hő kisegítő gyógyhatását a mechanotherapiánál csak futólag emlitettük, pedig ennek fejlődésében a diatermia jelentkezése korszakot alkotó lett.
Nekünk sikerült elsőnek lenni, akik a magyarországi magán és ipari baleseti utókezelés óriási anyagán az izületek és lágy részek zsugorodásainál és erőmüvi uton létrehozott gyulladásainál, genyedéseinél, évente sok ezer esetben alkalmazhattuk a diatermiát, mint gyógyító és a mozgathatóságot fokozó tényezőt.
Ugy láttuk elsőkként, hogy hatása alatt nemcsak a genyedések és izzadmányok szűnnek meg gyorsan, hanem az átmelegített hegszövetek nyujthatósága hasonlithatatalanul jobb, kedvezőbb, mint ha diatermiát nem alkalmaztunk volna.
Tartósan alkalmazott ditermiás kezelések mellett azt tapasztaltuk, hogy nemcsak daganatok és izzadmányok csökkennek, hanem meglepődve észleltük, hogy az egészséges szövetek térfogata is kisebbedik.
Megállapítottuk tehát, hogy a diatermia nemcsak gyógyhatásaiban jelentkezik, nemcsak a magasfrekvenciáju áramoknak d'Arsonval által először felismert gyógyhatásaival bír és nemcsak hőhatása utján vihet döntő szerepet testi életünkben, hanem az egészséges szövetek térfogatára, állományára és formáira is kihat.
Eme felismerésünk birtokában mintegy négy esztendő óta a test formáinak gyors megváltoztatására, az idomok befolyásolására, tehát az élő testszobrászat műveleteinek végzésére kombinált eljárásokat dolgoztunk ki. E kombinált eljárások teljesen veszélytelenek, eredményük észszerűen magyarázható és lényegük abban áll, hogy az erős diatermiás behatás alá vont területek anyagcseréje a diatermiás áram hatása alatt olyan élénk, hogy onnan a testnedvek és a zsir - ugy látszik a testnedvek gyors áramlásával egyidejűleg - a test egyéb területeire tovasodortatik, de mindenekfölött alkalmassá válnak arra, hogy magasfrekvenciáju és lehető legenyhébb masszázs és egyéb mechanotherapiás akciók segitségül hivása mellett igen nagy mértékben eltávolithatók legyenek.
A diathermia, amely a technikailag és mechanikailag képzett és gépét jól ismerő és állandóan karban tartó szakorvos kezében áldás, a könnyelműek és tudatlanok kezében nagy bajok forrása lehet.
A fizikai gyógyításnak a diatermiával betetőzött uj korszakában a régi, ősidőktől fogva alkalmazott gyógytényezőket azért nem vetjük meg. A mostani diatermialáz korszakában és az elektromos és mechanikus kezelések divatjának idején fontos megállapítanunk, hogy a levegő és viz mint hőközvetitők és mint gyógytényezők a fizikai gyógyítás modern korszakában sem szűntek meg alkalmazandók lenni. Éppoly kevéssé nem, mint amily kevéssé a fény primitív, vagy technikailag rafinált alkalmazása sem...."
(Az egészség enciklopédiája - Dr. Melha Armand főorvos)