Az egészség és a sport - 1. rész
"Az emberiség, a nemzet, a család és az egyén újra ráeszmélt annak a régi közmondásnak az igazságára, amely azt tanitja: „Ép testben ép lélek." Az élet örökös körforgása, a kultúrák váltakozásának és fejlődésének ritmusa ismét elvezetett bennünket oda, hogy a testi erőnek és edzettségnek manapság éppen olyan értéke kezd lenni, mint volt a görögöknél, Ilellas fénykorában, amikor az antik világ legnagyobb bölcsei, élükön Sokrates, Aristoteles és Pythagoras-szal a testi erőt egyenrangúnak tekintették a szellemi erővel és képességekkel.
Ez a régi igazság újra érvényt szerzett magának a társadalomban és ennek az a tény ad különös jelentőséget, hogy az emberi tudás rohamos gyarapodása, a szellemi foglalkozások és az általános képzettség nívójának jelentős emelkedése, a modern élet tempója hatalmas feladatokat ró az agyra és az ember idegéletére olyan terhelést jelent, amelynek csak fokozott ellenállóképességgel biró szervezet felelhet meg.
Ideig-óráig sikerülhet a testi kondició rovására fokozni az egyén szellemi teljesítőképességét, bár bizonyos, hogy utóbb az is megbosszulja magát, de az kétségtelen, hogy a faj, az emberiség fejlődésére rendkívül káros hatással lenne és az elsatnyulás felé vezetne, hogyha a testi erő megőrzését és fokozását teljesen elhanyagolva, csupán a szellem képzésére fektetnének súlyt.
Tagadhatatlan, hogy léteztek satnyatestü és óriási elméjű emberek, de ezek csak olyan kivételek voltak, amelyek a szabályt megerősítik. Az ilyen nyomorék zsenik tragédiája azután utódaikban (ha voltak utódaik) ütközött ki teljes borzalmasságában, amikor is a lángész, imbecillis, vagy démonikus romlottságu ivadékot nemzett.
Az emberiség testi erejének, küzdőképességének megőrzése, tökéletesítése és fejlesztése körül felmerülő problémákat ugy értjük teljes nagyságukban, hogyha elgondoljuk, hogy állandó, fokozott szellemi teljesítményekre csak fokozott fizikai ellenálló képességekkel rendelkező szervezet alkalmas. A tudományok rohamos fejlődésének és az ismeretek általános elterjedésének az a következménye, hogy ma a negyedik elemista többet tanul és többet tud, mint amennyi ismerettel két emberöltővel ezelőtt a meglett férfiak rendelkeztek. A szellemi képességek megterhelése és igénybevétele tehát aránytalanul nagyobb és amint az előjelek mutatják, a jövőben még csak fokozódni fog.
A társadalom és elsősorban a pedagógusok kötelessége megértetni a családdal és az egyénnel a testi épség megőrzésének és fokozásának szükségét. Az egészség és erő fejlesztésének és edzésének egyetlen célravezető módja a józan életrend szabályainak figyelembevétele mellett a testedzés, vagy amint modernebb szóval jelzik - a sportolás.
A «struggle for life» törvénye az emberi társadalmakon belül is megtartja érvényességét és csak az a faj, nemzet vagy család érvényesül és biztosítja fennmaradását, amely szívós, bátor, munkabíró, minden bajjal megküzdő, ellenálló szervezettel biró egyedekből áll.
A sportolás szükséges voltának elismerése alig néhány évtizede nyert polgárjogot. A mai generáció idősebb tagjai előtt még élénken él annak az időnek az emléke, amikor még az itt-ott szórványosan feltűnő sportolókat, társadalmi szempontból körülbelül a futóbolondokkal helyezték egy fokra, éppen azért, mert a sportolás bizonyos tekintetben uj dolog és különösen mert az ifjúság körében kapott lábra.
Önmérséklet és kellő szakszerű felügyelet nélkül túlzásba vitt sportszenvedély már kellemetlenségeket, sőt olykor komoly bajt is okozott, rövid vezérfonalat akarunk tehát adni, amelynek segítségével a tulerőltetést és annak következményeit el lehet kerülni.
Ki sportoljon?
Mindenki sportoljon, aki egészséges szervezetű. A sport minden faja erősiti a tüdőt, fokozza a szívműködést, elősegíti a vérkerinést. A hasizmok működése élénkíti az epeképződést, gyorsítja az emésztést és ezzel megjavítja az étvágyat. A bélmüködés szabályossága az anyagcsere zavartalansága folytán altesti bántalmak, amilyenek az emésztési zavarok, görcsök, aranyér stb. nem léphetnek fel.
A sportolás azáltal, hogy a testi erőt fokozottabb mértékben igénybe veszi, rendkívül kedvezően befolyásolja a sportolók alvását és szabályos mederbe tereli az esetleges tunyaság mellett fellépő és kifejlődő szexualitást.
Aki tehát egészséges szervezetű, nemre és korra való tekintet nélkül, saját érdekében cselekszik, ha hozzáillő, hajlamainak és erőviszonyainak megfelelő sportot üz.
Akinek a szervezete nincs rendben, az is sportoljon, ha csak nem tartozik az alant külön felsorolt kategóriába, vagy orvosi tanács nem tiltja el a sportolástól. Az ilyen szervezetüeknek azonban olyan sportágak gyakorlására kell magukat rászánni, amely sportok a szervezetük hibáinak kiküszöbölésére előnyösen hatnak, vagy legalább is azt nem fokozzák, illetőleg nem ártalmasak.
Csontgörbülés, elfajulás, pup, láb- vagy hasonló természetű rendellenességben szenvedők a testegyenészeti torna (orthopédia) kivételével minden más testedzésre alkalmatlanok. Az idejekorán, különösen a zsenge gyermekkorban alkalmazott gyógytorna azonban valóságos csodákat művelhet és az alapbajt annyira kiküszöbölheti vagy meggyógyíthatja, hogy fokozatosan egyéb könnyebb sportágak üzésére is áttérhetnek.
Sérvben szenvedők, amennyiben nem hajlandók magukat operációnak alávetni és a radikális gyógyulást keresni, kerüljék a pillanatnyilag nagy erőfeszítést, vagy hirtelen mozgásokat igénylő sportokat (szertorna, sulydobás, ugrások, futball stb.) és elégedjenek meg könnyű szabadgyakorlatokkal, turisztikával stb.
Vérszegény, sápkóros, epileptikus, tüdőbajos, szívbajos egyének elsősorban a betegségük kigyógyitásával törődjenek. A megerőltető sportolás ezeknek árt, nem használ. Ha a baj kigyógyitása sikerült, akkor szigorú orvosi vizsgálat után fokozatosan megkezdhetik a betegség folytán rendkívül legyengült test megerősítését sportolással. A kezdetnél és a továbbiak folyamán is azonban nagy óvatossággal kell eljárni - ugy, mintha apró gyermekek tornáztatásáról lenne szó...."
(Az egészség enciklopédiája – Rónay Viktor iró)