Az egészség és a sport - A sportolás aranyszabálya

   "A sportolás aranyszabálya rövid és rendkívül egyszerű, így hangzik: „A sportolás célja a test megerősítése, nem pedig a test megerőltetése." Aki ezt a szabályt sportolás közben szem előtt tartja, mindig csak a testedzés előnyeit fogja élvezni és soha sem szenvedi meg a túlzásba vitt
erőfeszítések hátrányos voltát.

   Itt ezen a ponton kell elválasztani a sportolás háromféle módját és pedig a passzióból, egészségi szempontból, végül pedig a sportszerűen űzött sportolást.

   A passzionátus sportember a sport, vagy pedig valamely sportág iránt érzett előszeretet folytán sportol, vagy üzi kedvenc sportját. Sportolása öncélú - magáért a sportban talált élvezetért történik.

   Az egészségi szempontból sportoló kezében a sport, vagy valamely sportág, eszköz a cél elérésére, amelyet kellő megfontolás alapján választ ki és használ fel az ember legnagyobb kincse, az egészség megőrzésére, erejének növelésére és kitartásának fokozására.

   A sportszerű sportolás célja a rekord. Rendesen túlfokozott erőfeszitést igénylő és ezért igen gyakran káros hatású a szervezetre. Sziv-, tüdőtágulás, viszér és még egy csomó más szervi elváltozást okozhat a rendszeresen túlzásba vitt erőfeszítés.

Milyen sportokat űzzünk?

   Aki azelőtt a feladat előtt áll, hogy szervezetének, egyéniségének, anyagi-és társadalmi viszonyainak legjobban megfejelő sportágat válasszon, sose hagyja magát az ideig-óráig felszínen levő u. n. divatos sportoktól elkábittani. Napjainkban igen gyakran tanúi lehetünk annak, amikor ifjú hölgyek és urak kedvenc sportjaikról beszélgetve a ping-pongot és a táncot emlitik első helyen és ezekhez esetleg harmadik társul a mah-yong járul.

   Pedig rendes körülmények között sem a ping-pong nem számitható a sportok, legalább is a u. n. hasznos sportok közé. Ha csak egy pillantást vetünk egy zsúfolt, nem mindig kifogástalan levegőjű táncterembe, ahol a párok egymás hegyén-hátán keringenek, vagy végignézünk egy szuterén-helyiségben lezajló ping-pong versenyt, akkor hamarosan megállapíthatjuk, egyik sem ártalmasabb, sem hasznosabb sport, mint a mult századvégi, füstös kávéházakban vivott végnélküli billiárdjátszmák, amit pedig annak idején szintén sportolásnak tekintettek.

   Az ilyen úgynevezett sportszerűen űzött társasjátékok és szórakozások veszedelmes volta abban ütközik ki, hogy elvonják a fiatalságot a szivet-lelket üditő és a testet megedző igazi sportoktól.

   Azt, hogy milyen sportot űzzünk, elsősorban és nagy vonalakban az évszak határozza meg. Tavasszal a turisztika, atlétika és egyéb szabadtéri sportok; nyáron a vizisportok, úszás, evezés, ősszel újból a turisztika és atlétika, télen pedig a tornászat, vivás és a téli sportok aktuálisak.

   Többféle sportág gyakorlása ugyan rendesen megfosztja az embert attól, hogy egy-egy speciális gyakorlatban rendkívüli eredményeket érhessen el, de ezzel ellentétben helyesebb irányt szab a test összes izmai és egész teljesítőképessége egyenletesebb fejlődésének. Igen ritka ugyanis az a sportág, amely a test valamennyi izmát egyenlő erősen foglalkoztatja és fejleszti, gyakoribb az az eset, hogy egy-egy izomcsoportot a többiek rovására aránytalanul tulfejleszt.

   Hogy ez mennyire igy van, arra nézve elegendő, ha felemlitjük a birkózók aránytalanul fejlett nyakizmait és felsőtestét, a futók tulizmosodott lábait és aránylagosan gyenge hasizmait, a jobbkezes vivók asszimetrikusan fejlett jobbkarját és lábát stb."

(Az egészség enciklopédiája – Rónay Viktor iró)