Az egészséges ruházkodás - 2. rész

   "A ruházkodás anyagán kivül még annak formájáról is kell néhány szót szólani. Az első és főkövetelés, hogy a ruha sehol se legyen szük, mert egyrészt hiányzik alatta a védő levegőréteg, másrészt pedig, mert a ruha szorítása a vérkeringést is zavarja. Ezért célszerűtlenek a szük gallérok, célszerűtlenek az ujabban divatba jött gummihasövek vagy a bokaformáló gummiszalagok, amelyek a pillanatnyi hatáson kivül a testformákat éppen nem javitják, hanem ellenkezőleg, használatuk további következményeiben rontják.

   Sok vita tárgya volt az is, hogyan lehet a ruházatot a testen legcélszerűbben megerősíteni. Férfiaknál a dolog aránylag egyszerű: kétségtelen, hogy a nadrágtartó viselése egészségesebb, mintha a nadrágot erősen meghúzott szíjjal próbáljuk helyéntartani, mert a hasi szervek megszorítása egészségtelenebb, mint hogyha a nadrág súlyát egyszerűen a vállakra akasztjuk. A nadrágtartó legyen lehetőleg egész terjedelmében gummiszövetből, a nem ruganyos nadrágtartók akadályozzák a mozgást. Legcélszerűbb volna azonban az egy darabból készített mellénynadrág, amelyhez hasonló ruhadarabok, különösen munkához, külföldön mindjobban kezdenek elterjedni.

   Nőknél a kérdés az utóbbi időben veszített jelentőségében, mióta a szoknyák divatja elmulóban van és az egybeszabott, a vállakra felakasztott ruhák, alsóruhául pedig külön alsónadrág helyett az inggel kombinált ing-nadrág jön divatba. Legfeljebb a harisnya megerősítése okoz nehézségeket, mert a szoros gummiharisnyakötő a lábon akadályozza az alszár vérkeringését és különösen arra hajlamosaknál viszértágulások oka lehet. Gyermekeknél mindazonáltal - ha csak nem akarunk teljesen rátérni az egészségügyi szempontból leghelyesebb rövid harisnyára, zoknira, amit télen-nyáron lehet viselni - mégis inkább a gummiharisnyakötő a célszerűbb, mint a szük öv, amelyről lelógó gummiszalagok tartják a harisnyát. Gyermekeknél a viszértágulás veszedelme nem áll fenn. A harisnyakötőt azonban a térd fölött kell viselni. Felnőtteknél célszerűbb a széles, de nem gummiból készült hasöv, amelyről a harisnyát tartó szalagok lógnak. Felnőtteknél ugyanis a gummiharisnyakötő szorítása már kellemetlenebb lehet a viszér-tágulás előmozdítása szempontjából.

   A keztyü kétféle szolgálatot teljesít, védi a kezet a piszoktól és télen melegvédelmül szolgál. Az előbbi szerep teljesen fölösleges, a tisztaság követelményének inkább tesz eleget a szappan és a viz használata, úgyhogy nyáron a keztyüviselés mindenképpen célszerűtlen, legfeljebb olyanoknak ajánlható, akik piszkos munkával foglalkoznak, például a háziasszonynak célszerű mosogatás közben keztyüt és pedig gummikeztyüt viselni. Sohase felejtsük el, hogy a keztyü csak védelmül szolgálhat, de dísztárgyként ne viseljük és ne zárjuk el fölöslegesen a kéz bőrét a levegőtől.

   A cipő is kényes része az öltözködésnek. Higiénikus szempontból a cipő annyiból szükséges, hogy a láb még sem piszolódik be annyira, de viszont hátrányos azáltal, hogy a cipővel az utca piszkát bevisszük a lakásba. Nagyon célszerű és nagyon követésre méltó példa az, amit a keleti népek gyakorolnak, akik vastag bőrcipőiket az ajtóban levetik és harisnyában vagy házipapucsban mennek csak be a szobába. Általában kár, hogy a házicipők szokása annyira kijött nálunk a divatból.

   A cipő formája nagy befolyással van a láb és az egész szervezet egészségére. A szük cipő káros, mert hiányzik alóla a melegvédő levegőréteg, amelyre a lábnak nagyobb szüksége van, mint a test többi részének, mert a láb legtávolabb esik a szívtől és igy a vérkeringés a lábakban gyöngébb, a láb tehát könnyebben hül le. A szük cipő is lehet azonban a láb formájára illő, de sajnos, szük voltának hátrányait rendesen még megtoldja avval is, hogy célszerütlen formájú. Különösen nőknél volt a kis láb divatos jelszó és a láb kicsinyítését igyekeztek a minél szűkebb és minél hegyesebb cipővel elérni. A hegyes cipő eltorzította a lábat, úgyhogy akárhány igazán szép testű nő nem jelenhetett volna meg mezítláb a nyilvánosság előtt. Mióta a test kultusza fejlődőben van, mióta a nyári szandálviselés, valamint a strandfürdő napfényre hozza az addig szük cipőkbe rejtegetett lábakat, azóta a cipők formája is javult, kevesebb eltorzított, tyukszemes és bütykös lábat látunk, mint egy-két évtizeddel ezelőtt. (A tyúkszem és minden más bőrkeményedés a lábon, kizárólag a célszerűtlen formájú cipő nyomásából ered.) Az egészséges, természetes formájú női láb épp ugy hozzátartozik a szép testhez, mint a szép arc, vagy kezek. A higiéné mellett tehát az esztétikai szempontok is az egészséges cipő viselését követelik.

   A cipő formája alkalmazkodjék a láb formájához. Különösen rosszak azok a cipőformák, amelyek a nagy lábujjat befelé szorítják: ezekben a járás sem lehet soha szép. Célszerűtlen a női cipők magas (franci sarka, amivel legfeljebb az aszfalton lehet tipegni, de komolyan járni, például a hegyek között, már nem lehet. A cipőkirakatok változása az utóbbi években egészségesebb divat felé mutat, a női cipőkön is szaporodnak a lapos, vagy legalább is a „gavallér" sarkok.

   A cipőgyártás mai fejlettsége mellett a kész cipők általában jobbak, mint a cipész által készítettek. A gyárak inkább a helyes bonctani modellek után dolgoznak és a kész cipő sohasem lehet olyan pontosan lábraillő, mint amilyen „paszent" cipőt egy jó cipész készíteni tud. A magas cipő és a félcipő vitájában az egészségtan általában a félcipő mellé áll, ha az nincs nagyon kivágva, úgyhogy összefűzve biztosan áll a lábon. A bokának nincsen szüksége mesterséges támasztékra, mint ahogy régebben gondolták és evvel az érvvel nem lehet a magas cipők viselését megindokolni. Ezeket csak a sár és viz ellen való védekezés, valamint a nagy hideg indokolhatja.

   A kalapviselés kérdése is sok vitára adott alkalmat. Bizonyos az, hogy a szorosan ülő kalap alatt meggyült nedves, meleg levegő nem lehet közömbös a hajzatra és sak valószínűsége van annak, hogy a férfikalapok hozzájárulnak a kopaszság keletkezéséhez. Annyi bizonyos, hogy a kalapra legalább is semmi szükség nincsen, használatáról, mint a legutóbbi évek divatja mutatja, könnyű leszokni és a hajadonfővel való járás bizonyára egészségesebb, mint a szorosan ülő, meleg, különösen keménykalapok viselése.

   A ruházkodáshoz kell számitanunk még az ágyat is, hiszen életünknek legalább egyharmadrészét töltjük benne. Az ágynak általában melegebbnek kell lennie, mint a ruházatnak, mert a testmeleg egy része az izommunkából keletkezik, a nyugvó test tehát kevesebb meleget termel. Ezért az ágyban a testet védeni kell lehűlés ellen. Mindez azonban nem indokolja meg a vastag tolldunyhák használatát; leghelyesebb a testet aluról lószőrmatraccal védeni és vattás, vagy még célszerűbben gyapjutakarókkal betakarni. Nem célszerű a túlságosan könnyű takaró sem, de egészségtelen a kelleténél melegebb takaró is; a takarót ugy válasszuk és ugy változtassuk az időjárás szerint, hogy kellemes melegben érezzük magunkat és ne izzadjunk meg. Aki hideg hálószobában, vagy ami nagyon egészséges, nyitott ablaknál szokott télen is aludni, jól teszi, ha az ágyba lefekvés előtt ágymelegitőt, vagy melegvizpalackot tesz, mert a test nagyon sok meleget veszit, mig a hideg ágyat felmelegíti, ez pedig a legtöbb embert zavarja az elalvásban.

   Célszerűtlen a sok párna, a félig ülőhelyzetben való alvás; egészséges ember jól teszi, ha minden párna nélkül vagy legfeljebb egy párnán alszik. Ha a test vízszintes helyzetben van, akkor van a szivnek legkevesebb munkája, tehát legtöbb alkalma a pihenésre.

   Az ágyat alaposan, hosszú ideig kell szellőztetni; nagyon egészséges az a jó falusi szokás, hogy a párnákat és a paplant kirakják a napra. A napsugár a legjobb dezinficiáló szer. A fehérneműt természetesen gyakran kell váltani és jól kimosni. A mosás és vasalás teljes fertőtlenitést jelent. A felsőruhát nemcsak kefélni, de porolni is kell, vagy ahol lehet, porszívóval távolítani el belőle a port. Ez utóbbi a legegyszerűbb, legbiztosabb és leghigiénikusabb."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Madzsar József egyet. m. tanár)