Indulásra (majdnem) készen

A rövid előzmények: 2012. februárjában beneveztem a Clipper Race Around the World elnevezésű vitorlásversenyre, amelynek keretében 2013. Szeptember 1 és 2014. Július vége között megkerülöm a Földet, több, mint 40 000 tengeri mérföldet vitorlázva.

Tekintve, hogy korábban sosem vitorláztam, az elmúlt másfél év szinte minden napjára jutott a versennyel kapcsolatos tanulnivaló. Azt hihetnénk, hogy a legnagyobb feladat vitorlás hajót vezetni/kezelni megtanulni – én ma úgy látom, hogy ez csak egy része a felkészülésnek.

Ami a vitorlázó-tudás megszerzését illeti, ebben a szervező nem bíz semmit a véletlenre: minden résztvevő, függetlenül korábbi tapasztalatától, ugyanazon az egységes, kb. 3 hétig tartó tréningfolyamaton köteles végigmenni. Mind a három hét gyakorlati tréning, hajón történik, és fokozatosan válik egyre komolyabbá az ellátandó feladatokat tekintve.

Én az első hetet egy 60, a másodikat egy 68 és a harmadik egy részét  egy 70 lábas vitorláson töltöttem – ez utóbbi lesz a versenyhajó is. Az első héten csak egyetlen éjszakát töltöttünk vízen, a másodikon már jó párat, a harmadikon pedig csak addig kötöttünk ki pár órára, amíg hajót cseréltünk. A harmadik hét hasonlított a legjobban a versenyen is tapasztalható körülményekre. Valamennyi tréning helyszíne az English Channel volt, a hajók Gosportban horgonyoznak.

Ha a tanulnivalókat csoportokba kellene rendezni, akkor először is elméleti és gyakorlati tudásról beszélnék. Azután technikai tudásról és a mindent megelőző biztonsággal kapcsolatos rutin megszerzéséről. A hajó és a víz az átlagos tartózkodási környezetünktől nagyon eltérő szabályokkal bír – ezeket meg kell ismerni és alkalmazkodni hozzájuk, hiszen egy ekkora hajó (de persze semmilyen hajó) nem lehet győztes az elemekkel szembeni harcban. Adottak  a körülmények: víz, időjárás, szél – semmilyen módon nem tudjuk ezeket befolyásolni, az egyetlen megoldás megismerni a természetüket és biztonságosan alkalmazni.

A felkészülésnek számomra mentális felkészülést is jelentett: mit viszek magammal és mit hagyok itthon. És ez fizikai dolgokat is jelentett (ruha és eszközök), de legalább annyira a mentális állapotról is szólt.

A könnyebb rész a ruházat és a felszerelés, hiszen temérdek tapasztalat van, amit az előttünk járók megosztottak velünk. Az ember megírja a listát, beszerzi, és aztán jön a neheze: eldönteni, mi az, ami igazán nélkülözhetetlen és mi az, ami nem. Mindezt egy évre előre gondolkodva, rekkenő melegre és dermesztő hidegre egyaránt felkészülve, és meg a 20 kg-os limitbe is beleférve.

Na hát ez az, ami miatt azt mondtam, hogy „majdnem”  vagyok felkészülve :(

Itt ülök Londonban, 2.5 órányi vonatútra Gosport-tól és írom a listámat, hogy mi hiányzik még...