Még mindig a készülődésről

Egy hetet terveztünk a hajó felkészítésére…rengeteg munka van. A kapitány listája több oldal.

Tíz matróz – köztük én is - jött egy héttel a gosporti indulás előtt, hogy a szükséges munkákat elvégezze.

Én többek közt a beszerzési feladatok egyik felelőse vagyok – ami számomra azért kihívás, mert utálok vásárolni. Egy angol nagykereskedés árukészlete pedig eddig hiányzott a tapasztalataim közül.

Már hetekkel ezelőtt készen volt az egész évre kidolgozott étrend. Kétféle: minden versenyszakasz első tíz napján használhatunk friss élelmiszert, de a többi napokon vagy szárított, vagy dobozolt élelmiszer jöhet számításba. Legyen tápláló, vitamindús, legyen vegetariánus opció is minden étkezésre és persze férjünk bele a fejenkénti költségvetésbe (ami nem sok, de elég).

Korábban végeztünk egy árösszehasonlító kutatást a különböző nagyketreskedések kínálatát alapul véve, úgyhogy a vásárláskor már tudtuk, mit szeretnénk – annyira, hogy bevásárlólistával mentünk (12 nyomtatott oldal). Ezzel együtt 6 ember 4 órát töltött a listán szereplő dolgok kosárba pakolásával.

További hat órát töltöttünk azzal, hogy a napi menü hozzávalóit vízhatlan zsákokba csomagoljuk az első 35 napra, az első szakasz célállomásáig,  Rio de Janeiróig. A zsákok még a kikötőben vannak, de tekintve, hogy ma délután elindulunk Londonba, a starthelyre, nem sokáig maradnak ott.

Közben egy másik csapat a még hátrelévő szereléseket végzi a hajón, amelyek azért keletkeztek, mert saját képünkre formálhatjuk a kényelmi dolgokat. Végtére is, kilencünknek ez lesz az otthona 11 hónapig.

Én az első hetet egy 60, a másodikat egy 68 és a harmadik egy részét egy 70 lábas vitorláson töltöttem – ez utóbbi lesz a versenyhajó is. Az első héten csak egyetlen éjszakát töltöttünk vízen, a másodikon már jó párat, a harmadikon pedig csak addig kötöttünk ki pár órára, amíg hajót cseréltünk. A harmadik hét hasonlított a legjobban a versenyen is tapasztalható körülményekre. Valamennyi tréning helyszíne az English Channel volt, a hajók Gosportban horgonyoznak.

Ha a tanulnivalókat csoportokba kellene rendezni, akkor először is elméleti és gyakorlati tudásról beszélnék. Azután technikai tudásról és a mindent megelőző biztonsággal kapcsolatos rutin megszerzéséről. A hajó és a víz az átlagos tartózkodási környezetünktől nagyon eltérő szabályokkal bír – ezeket meg kell ismerni és alkalmazkodni hozzájuk, hiszen egy ekkora hajó (de persze semmilyen hajó) nem lehet győztes az elemekkel szembeni harcban. Adottak a körülmények: víz, időjárás, szél – semmilyen módon nem tudjuk ezeket befolyásolni, az egyetlen megoldás megismerni a természetüket és biztonságosan alkalmazni.

A felkészülésnek számomra mentális felkészülést is jelentett: mit viszek magammal és mit hagyok itthon. És ez fizikai dolgokat is jelentett (ruha és eszközök), de legalább annyira a mentális állapotról is szólt.

A könnyebb rész a ruházat és a felszerelés, hiszen temérdek tapasztalat van, amit az előttünk járók megosztottak velünk. Az ember megírja a listát, beszerzi, és aztán jön a neheze: eldönteni, mi az, ami igazán nélkülözhetetlen és mi az, ami nem. Mindezt egy évre előre gondolkodva, rekkenő melegre és dermesztő hidegre egyaránt felkészülve, és meg a 20 kg-os limitbe is beleférve.

Na hát ez az, ami miatt azt mondtam, hogy „majdnem” vagyok felkészülve :(

Itt ülök Londonban, 2.5 órányi vonatútra Gosport-tól és írom a listámat, hogy mi hiányzik még...

Szerző: Koczka Terézia

„A 60 éves budapesti vezetői coach élete legnagyobb kihívásával néz szembe: a Clipper Round the World Yacht Race elnevezésű vitorlásverseny résztvevőjeként egy 70 lábas, vadonatúj yacht matróza lesz a 2013-14-es Föld körüli futam során.”