Brest

Óriási érdeklődés mellett indultunk Londonból – profi szervezés, ragyogó idő, lelkesedésés, várakozás.

A “Jamaica Get All Right” nevű hajón vagyok, a londoni követségen fogadást adott nekünk a Jamaicai Túrista Hivatal (Jamaican Turist Board). Nagyon lelkesek, és azt várják tőlünk, hogy a nagyköveteik legyünk a világ körül. Nem esik nehezünkre :)

Másodiknak szeljük át a célvonalat hétfőn reggel enyhe szélben, aztán erősödik a szél keddre virradóra, majd szerdán alig lengedez valami szellőcske. A spinakkerek látványa kárpótol – ezek azok a vitorlák, amelyek a hajó orrában dagadnak (bocs, vitorlázótársaim). Majd csütörtökön a rendezők a Brestbe való érkezés előtt lefújják a versenyt a gyenge szél miatt. Majdnem 24 órát motorozunk Brestig (Franciaország), éjszaka, sűrű ködben. Radarügyelet félórás váltásban, és az árbócnál is figyelőszolgálat van – köztünk szólva, nem sok értelme van.

Az élet egyébként szoros rend szerint zajlik: este 8-tól négyóránként váltja egymást a két csapat, majd reggel 8:00-20.00-ig két hatórás váltás van. Az ember vagy alszik, vagy dolgozik. Én nagyon jól viselem: fél órával a váltás előtt felébresztenek, és 20 percem van arra, hogy felöltözzek, fogat mossak, igyak valamit, reggel 8 előtt reggelizzek, délután kettő előtt ebédeljek, este 8 előtt vacsorázzak. Hamar megtanulom, hogy nem lehet kényelmesen ébredezni.

Azt is gyorsan megtanulom, hogy csak a felső réteg ruhámat vegyem le (éjszakai műszakban kell a háromréteg), mert egyébként elkések. A fedélzetről nem illik késni, hiszen a váltótársaink már közel 4 órája ott vannak.

Rendet kell tartani a cuccaim között, különben pakolászással megy a drágaidő. Na most mindehhez nincsen összesen 2 négyzetméternyi helyem.

Belebújni a hálózsákomba isteni érzés. Ahogy leteszem a fejem, alszom. Ez óriási szerencse. Csak a nap közepén érzem úgy, hogy kialudtam magamat.

Ha a fentiekből valaki azt a következtetést vonná le, hogy nehéz az élet a hajón, az nagyon téved. A vitorlázás isteni dolog – és nagyon kemény fizikai munka. Az éjzsakai ködben az árbóc jelzőfénye miatt úgy tűnik, mintha egy fal venne bennünket körbe, amelyen ott táncol az összes kötél árnyéka – felejthetetlen kép. Volt ködtelen, csillagfényes éjszakánk is – azaz érzésem, hogy még sosem láttam eddig a csillagos égboltot. iPhone alkalmazással csillagvizsgálunk a vitorlákon :) megáll az eszem.