Albany - érkezés

Három és fél hét kemény munka után November 27-én reggel kilenckor érkeztünk Albany-ba. A mintegy 30 ezer lakosú kicsi városka arról hires, hogy ide érkeztek az első angol telepesek az 1700-as évek elején. Talán elképzelhető a térkép alapján az a fantasztikus természeti környezet, ami körülveszi: homokos tengerpart, számtalan védett öböl, gyönyörű virágok és bozót, hatalmas fenyőfélének kinéző fák, ápolt kertek kerítés nélkül, és végül, de nem utolsó sorban, végtelenül kedves emberek.
Az itt töltött 6 nap alatt hármat tölthettem a hajótól távol, és megszámlálhatatlan embermesém keletkezett – remélem, egyszer megírom majd őket, erre most nemigen van idő.
A jólétünkről egy maréknyi önkéntes gondoskodott: érkezesünk napján reggelivel fogadtak bennünket (steak + saláta, sör – nem vicc, és persze pont ez kellett). Dülöngő lépteim miatt az általuk működtetett klubépületben dolgozó velem egykorú emberek számára feledhetetlennek tűntek: többek között egy vacsorameghívást eredményeztek az egyik családhoz.
A városka lakóinak szándéka, hogy fellendítsék a helyi turizmust, és azt kell mondjam, minden adottságuk megvan hozzá: szorgalmasak, mosolygósak, itt van a nemzetközi méretekkel mérve is legnagyobb bálnamúzeum. Az egyik öblöt júliusban ellepik a csecsemőiknek életet adó bálnamamák – eszméletlen látvány lehet. Van egy természetes kőhíd a közelben, amit a tenger vájt a sziklába híddá.
Nem vagyok képes mindent leírni – azt remélem, hogy étvágyat csinálok ahhoz, hogy a honlapon utánanézzenek az olvasók, és ha tehetik eljöjjenek ide – felejthetetlen.
Ma 13:30-kor elindulunk Sydney-be, ahol a karácsonyt is töltjük. 10 nap, jövök vissza hamarosan.