Albany-Sydney

Albany-ban már a start izgalmasra sikeredett, mivel két hajó, a PSP és a Great Britain ütközött még a startvonalon áthaladás előtt. A PSP sérült komolyabban: az egyik kormányállás és a hajókorlát gyakorlatilag lebontódott. A GB elvesztette az orrsudarát, de ők már az ütközés után röviddel úgy nyilatkoztak, hogy ennek hiányában is folytatják a versenyt (ugye maximum nem használják a spinnaker, de az igazat megvallva, így utólag már tudjuk, hogy nem sok alkalmunk volt használni). Mindkét hajó visszament a kikötőbe, a PSP két nappal később indult.
Tegnap (december 18.) óta ismert az ügyben összehívott független nemzetközi versenybizottság döntése az üggyel kapcsolatban: a GB-t ezen a szakaszon utólag kizárták a versenyből (nulla pontot kapott), a PSP-nek 8.3 pontot jóváírtak, így 0.3 ponttal vezet a GB előtt. A Clipper Ventures Ltd. is tart vizsgálatot az ugyben: döntésüket mára igérték nyilvánosságra hozni.

Ami az útvonalat illeti: ismét a déli óceánon, kicsit délebbre vezetett az út, mivel meg kellett kerülni Tasmániát. A legdélebbi koordinátánk ezen a szakaszon 45°3’ volt. Szóval még mindig a dühöngő negyvenesek. És az igazat megvallva nem hagyták abba a dühöngést. Most nem volt 120 csomór viharunk, de egy nap kivételével nem volt 35 csomónél kisebb a szél sem. A befújások maximuma valahol 80 csomó között volt. Abszolut nem dicsekvésből mondom, de valahogy nem lepett meg bennünket nagyon ez az állapot – mostanra megtanultunk együttélni ezzel a széllel. Azért reméltük, hogy nem ebben a tempóban folytatja.

Az éjszakai viharok csak azért voltak kicsit embert próbálóbbak, mert a sötétségben nehezebb megtalálni minden lépés biztonságos helyét a fedélzeten. Hogy követni tudjuk a szél hirtelen változásait és ugye, mivel versenyzünk, a legtöbbet kihozni a helyzetekből, rengeteg vitorlacserét éltünk meg egy-egy 4 órás szolgálat  során, ami éjszaka zuhogó esővel színesített tomboló szélben tébyleg kihívás. Azonban a csapat mostanra úgy dolgozik, mint egy gép: mindenki tudja a helyét (mert minden egyes vitorlacsere, reffelés  során mindenkinek előre megbeszélt helye van a fedélzeten, amit mondjuk hetente cserélgetünk) és igyekszik a lehető legpontosabban dolgozni, elkerülni a kicsi hibákat is. Ismét elmondhatom, hogy sem hajóalkatrész, sem vitorla, sem hajós nem sérült ezen a szakaszon. Nem mindig dolgoztunk így, de úgy döntött a csapat, hogy tanulni is így tudunk jobban (mert van alkalmunk ugyanazt többször gyakorolni) és magabiztosabbak is leszünk így – aminek az a következménye, hyogy gyorsabbak is. És ugye ez egy verseny...
Hosszú ideig a harmadik helyen voltunk (aki követi a versenyt a Clipper honlapján, az tudja), ám a tasmán-tengerre érve a szkipperünk úgy döntött, hogy elkerülendő az Ausztrália keleti partjánál tapasztalható hektikus áramlat sebességünket lassító hatását, mi partközelben maradunk (mellesleg ez a rövidebb út is). Hát ezt utólag – hangosan elismerve felelősségét a döntésben - megbánta, mert visszacsúsztunk a hatodik helyre az érkezési sorrendet tekintve. De hát ez van: a tengeren nem mi vagyunk az urak  Összesítésben most a hetedik helyen vagyunk. Igyekszünk javítani.
A jegyzőkönyv kedvéért említem, hogy az egyik éjszakai viharunkban egy elég nagy hullám nekicsapott az egyik csörlőnek: elég komolyan megütöttem a szegycsontomat, ami mára jelentős javulást mutat. Nem fordult meg a fejemben és nincs is okom arra, hogy ne folytassam a Sydney-Hobart-tal a versenyt – de erről majd külön bejegyzésben, mert az megér egy külön misét.