Amikor megtörténik a kiszámíthatatlan

Az Albany-Sydney szakaszon, Tamániától délre az egyik éjszakai viharban megsérült a szegycsontom, mert egy nagy hullám nekicsapott az egyik csörlőnek.

Az esetet követően Sydney-ben elvégzett röntgen törést mutatott ki, az orvos 6 hét pihenést rendelt el. A következmények számomra szomorúak voltak: bármennyire ls szerettem volna, nem indulhattam a Sydney-Hobart versenyen, és legkorábban Szingapurban csatlakozhattam csak a csapatomhoz.

Volt néhány nehéz és sírós pillanatom, amikor közölték velem a verdiktet, de túl lettem rajta. Az az igazság, hogy rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, amint az más hajókon meg is történt.

Úgy döntöttem, hogy maradok a környéken, amíg február elején újra hajóra szállok.

A Sydney-Hobart startját egy motoros hajóról közvetítettem.
Próbáltam a helyzetből a legjobbat kihozni, később talán értelmet nyer az is, miért történt ez velem. Sydney és Ausztrália gyönyörű, kaptam 6 hetet megismerni a várost és a környéket, ahol ráadásul nyár van. Ugyan nem így terveztem, de ez van, és azt is megígértem magamnak, hogy élvezni fogom pont azokat a pillanatokat, amelyek szembejönnek velem. Majd 2014 júliusa után meglátjuk, mire volt jó ez az egész.

Albany - Kőhíd

Az elmúlt 8 hetet Ausztráliában töltöttem: 5 hetet Sydney-ben, 3 hetet Fremantle-ben (a legközelebbi nagyváros Perth), amely egy gyönyörű tengerparti kikötőváros.

Úgy élhettem, ahogy a helyiek, barátaimnak köszönhetően a környékre is kirándultunk. Voltam Canberrában is.

Az új évet a sydney-i Operaházzal szemközti parton köszöntöttem, a híres tűzijátékot bámulva – igazán gyönyörű volt.

Három nővér

Frematle-ben napi rutinommá vált a rengeli úszás az Indiai-óceánban, a hosszú séták a tengerparton, a kellemes csevegés egy kávé mellett a helyiekkel.

Február 17-én repültem a csapatom után Szingapurba. A hajóra lépve elkapott a a hazaérkezés öröme: alig vártam, hogy ismét útnak induljunk.