Kitérőből sosem elég…

Gondolom ezért ejtettük útba Qingdao felé utoljára még Taiwant is :)
Viccet félretéve: még egyszer meg kellett tankolnunk, hogy elég legyen a végcélig.

Most be kell érje a kedves olvasó a puszta szöveggel, mivel sajnos fényképekkel nem tudok szolgálni a rendkivüli körülmények miatt (tilos volt fényképezni ugyanis). Node sorjában…
A kiszemelt átmeneti megálló egy, a sziget legdélebbi csücskén lévő Hengchun Twp közelében lévő halászkikötő (sosem tudom meg, mi ez a Twp) – ahol annyira mindennapinak számít egy 70 lábas vitorlás, hogy a kikötőbe érkezésünkkor azonnal megjelentek a VÁM és a határőrség egyesített erői, elzárva hermetikusan a kikötőből kivezető utat. Rövid úton kiderült, hogy dízel itt ugyan nincsen, de a közeli város üzemanyagtöltő állomásáról kannákban ideszállítható – segítenek.
Hogy az idő gyorsabban menjen, és tulajdonképpen éhesek is voltunk, rendeltünk 8 darab Domino Pizzat a már említett közeli városból, házhoz illetve hajóhoz szállítással, partra lépni ugyanis szintén tilos volt, frissen főzött kávéért cserébe hotspotot kaptunk az egyik tengerésztől – vagy halásztól? már sosem tudjuk meg - , amíg a pizza megérkezik, minek következtében én fésztájmoztam egyik családtagommal (ráértem, az almáspite magától sült a hajókonyhában).

Az almáspite ízlett a vámosoknak, az üzemanyag megérkezett rendben, a pizzát megettük. A sütiért cserébe a százéves tojásra hasonlító tojásokat kaptunk ajándékba (csak Dorotha volt olyan merész, hogy meg is kóstolja) meg egy karton mogyorókonzervet (nem vicc, már használtuk főzésnél, finom).
Majd hatórányi igazán vidám időtöltés után elhajóztunk Qingdao felé – a vámosok és határőrök hosszasan integettek.