Jamaica 1.

Ricsiék tegnap reggel elmentek – 2 nap alatt kb. 4 óránk volt együtt.

De hogy az elején kezdjem a történetet:

Már úton voltam tavaly, amikor a blogomon keresztül az alábbi levelet kaptam Virgo Richardtól, akit egyébként nem ismertem:

“…örömmel olvastam a porthole.hu-n a kalandról, melybe belevágtál.

Két izgalmas egybeesést is felfedeztem.

1. Jamaica a hajótok szponzora, négy gyerekemmel és feleségemmel idén érkeztünk meg vitorlásunkkal Jamaicába Franciaországból, hogy itt élő rokonainkat meglátogassuk.

2. Elindulás előtt hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával foglalkoztam, mint szakértő, és mentor. Jövő évben tervezünk hazavitorlázni, jó lenne egy teát meginni majd otthon, ha Te is hazaértél.

Üdvözlettel:

Virgo Richárd”

Azóta levelezésben vagyunk, és mint látjátok, megvártak.

Ricsi édesapja jamaicai, édesanyja magyar. Az édesanya Magyarországon, a papa Jamikán él – ő még sosem látta a négy gyereket: Samu most 7 éves, Özséb 5, Fülöp 3, és Abigél kicsivel több, mint egy. Tavaly októberben indultak Franciaországból.

Én most inkább csak azt akarom elmondani, mennyire mágikus valakivel, akinek a vállalkozását egyébként személyesen nagyon nagyra tartom, a világ másik felén találkozni. Ricsi egyik legjobb barátjának legidősebb fiai az én legfiatalabb fiamnak gyerekkori jó barátja – a csobánkai domboldalak sokat tudnának mesélnia közös szánkózásokról és bunkerépítésekről – és gondolom olyan dolgokról is, amiről én nem tudok.

A család boldog – nem szétesett, hanem összekovácsolódott a kalandban, a gyerekek édesek, nagy természetességgel mozognak a 34 lábas hajón és persze a szárazföldön is.

Ricsiék utazása nélkülöz minden luxust, a nehézségek mindennaposak, de mindennapos a kreativitásuk a megoldásban, a töretlen derűjük, szeretetük a vitorlázás, a víz, a végtelenség iránt.

Kívánok nekik jó szelet és szerencsés megérkezést az Adriára, ahonnan aztán majd hazatérnek, hogy ősszel találkozhassunk újra.