Fél év

Fél éve nem jelentkeztem már. Augusztusig 8 kilótól sikerült megszabadulnom, amit a diéta mellett azzal értem el, hogy áprilistól kerékpárral jártam dolgozni. Olcsóbb és jobban kéznél van, mint a fittness terem. :) Elég messze van a munkahelyem, így napi egy óra kerékpározás minden hétköznap elkönyvelhető volt. Imádom a kerékpárt, sajnos jön a rossz idő, félre kellett tenni. :(

Na, de aztán augusztus óta újabb 7 kiló hagyott el, akaratomon kívül. Két hét alatt teljesítettem ezt. Rosszulléttel kezdődött, 200/120-as vérnyomás, háti fájdalom, teltségérzet, rossz közérzet. Éjjel a háziorvosi ügyeleten egy Tensiominnel és egy EKG-val elintéztek, 190-es vérnyomással küldtek haza. Két nap múlva a kardiológus kis híján pszichiátriai esetnek titulált, mivel esti nyugtatót javasolt, de azért még kiírt carotis dopplerre és terheléses EKG-ra is, biztos ami biztos. Ugyanis elmeséltem, hogy ritkán, van, hogy 3-4 -5 hónap is eltelik, érzem ezt a tünetegyüttest, de mindig csak éjjel, és ilyenkor kicsit pánikba is esem, nyugtatót veszek be, és hol hosszabb, hol rövidebb időn belül elmúlik.

Azért csináltattam vérképet is, amiből egyértelműen kitűnt, hogy gyulladás van a szervezetemben. A belgyógyászunk javasolta, hogy UH-t csináltassak de hamar, mert addigra már egyértelműen nagyon vacakul néztem ki. és akkor már éreztem a jobb bordaív alatt a fájdalmat. És igen, beigazolódott:  epeköveim vannak, mégpedig nem is olyan kicsik, különösen az egyik.

Főnököm kézbe vette a dolgokat, másnap már ERCP-t végeztek, hátha el tudják távolítani a zárókövet, de nem sikerült. Viszont a gyulladás méginkább belobbant, így két hétig alig ettem, csak kekszet és teát, mire végre sok antibiotikum hatására jobban lettem és helyreállt a vérképem is.

Egy héttel ezelőtt pedig laparoscopos cholecystectomiát végeztek rajtam. Jól vagyok, még diétázom, és fogok is, mert ez a 15 kg súlycsökkenés most már akkora áldás nekem, hogy nem szabad, hogy ez visszacsússzon. Megszenvedtem érte, nem azt mondom, hogy megérte, de túl vagyok rajta. :)