Születésnapomra :)
Az én bolondos születésnapom
*
(unokámat én sírni nem hagyom,
ezzel a bolondos mesével
mindig megvigasztalom)
*
Azt gondolom,
legyen e nap
az én bolond
napom!
Ha kíváncsi vagy,
miért,
a titkomat
neked - de csak neked -
most rögtön el is árulom.
Egyszer,
egy szép májusi hajnalon
(nagyon rég volt,
az idejét pontosan
már nem tudom?
szóval, egy illatos,
régi májuson -
talán
huszonkilencedike volt?
nem tudom - )
a gólya épp? arra járt,
ahol már réges-régen
nem lakom,
de emlékszem még,
hogy akkor, azon a
szépséges hajnalon
az a bizonyos gólya,
(ahogy mondtam, és már
nem is kéne újra
mondanom?)
csőrével jó hangosan
bekopogott az ablakon,
és ott már vártak ám
az említett gólyára nagyon,
azon a szép,
május végi hajnalon,
vártak bizony!
Szóval, ahogy a gólya
végre bekopogott
az ablakon,
megörültek édes jó
szüleim, de nagyon!
És rögtön hajbakaptak
az apró csomagon,
(ami hófehér volt,
bizony, és hangos -
ahogyan én tudom -)
Fiú ez! - mondta Jóapám -
látom már, és erős, nagyon?
Hadd bontom én,
aztán láthatod te is,
mindjárt hagyom?
- és kibontott Jóanyám,
azon a szépséges,
májusi hajnalon,
(a gólya messze járt
azóta már nagyon,
a napsugár meg pajkos
táncot járt
a kicsi ablakon?)
Nos hát, a titkot
neked - hisz ígértem -
most rögtön el is árulom,
hiszen kíváncsi vagy már,
a nagy titokra, úgy tudom:
hogy vajon mit hozott a gólya
azon a régi, fényes
májusi hajnalon?
Most végre elárulom,
de csak neked, figyelj, nagyon,
mert azon a régi,
májusi hajnalon
(huszonkilencedike volt,
Talán, ha jól tudom?)
tudod, amikor a gólya
kopogott
azon a réges-régi
apró ablakon -
hát én feküdtem
azon az üvöltő,
hófehér csomagon!
Jóapám kisfiúra várt,
azon a szépséges hajnalon,
és hangosan sírt,
hogy fiú helyett
leány feküdt a kibontott,
hangos csomagon.
Azóta minden évben
tőle újra megtudom,
hogy az a réges-régi
nap az én napom,
amikor kisfiú helyett
a gólya
engem dobott be
az ablakon.
(azóta Jóapám is megbékélt velem,
elárulom:
már rég? nem bánja ő,
hogy fiú helyett
leány feküdt azon
az ordító csomagon)