Havat szitál az ég

Egy délután majd gyérül még a fény,és fáradt földjeinkre úgy terül a télhófehér lepellel, tisztán, fényesen,mint első éj jogán büszke földesúrra váróriadt, szűz arára óvó félhomály,hogy rejtse könnyeit, bús báját, s bánatát.S az éjszakán, hol tolvaj vágy fakad,a fény lopózva éppen csak átszalad,halványan világlik, és szemérmesenmegrebben hófehéren a csillagok alatt,táncát a hold vigyázza, s míg az álom csókját várja,havat szitál az ég a hűs, szerelmes tájra.

2010.