Életmentő helyszínelő

Életmentő helyszínelő? Már azt hittem téma nélkül maradok, ma este csak krimi, Helyszínelők, már megint csak halottkém. És nem, van itt orvosi téma, a szegény leöntött ember. „Lúg volt” mondják tutira, szépen elmondva, a sérülés módját, veszélyeit, szövődményeket. Nem semmi! De ami ezután jött: a helyszínelő beugrik a mentőbe, halott-szemlészből életmentő, gyógyít, ellát, újraéleszt – no, a vége mégis az, hogy a patológián övé lesz újra a beteg. Az életmentés után visszamegy és helyszínel.

 

Mi ebben az érdekes: a sokoldalúság, a tőled telhető maximum megtétele. Ez egy kicsit amerikai tömegpszichózis, te vagy a legjobb, de adjál is ki magadból mindent. Talán ott nincs tili-toli, bocsánat én helyszínelő vagyok, az életmentés nem az én területem.

 

Életmentés – tudjátok ki a legjobb életmentő: aki legközelebb van, aki tudja, hogy mit kell tenni és meg is teszi. Lehet, ezt külön tanítani kellene. Sokszor az az érzésem, nálunk sokhelyütt csak a gátlásokat tanítják: mit nem szabad, mi lehet káros, mihez nincs jogod…Sajna életveszélyes helyzetekben, ha bekérnéd az összes szakhatósági engedélyt, már megette a fene…Mint a viccben: „Tűzoltóság, jöjjenek gyorsan, ég a ház!”, „Jó, megyünk”a válasz”, 5 perc múlva reklamál a fél, „Tűzoltóság, jöjjenek gyorsan, a fél ház leégett!”,”Jó, igyekszünk”, a válasz, újabb 5 perc múlva reklamál a fél, „Tűzoltóság, jöjjenek gyorsan, leégett a ház!”,”Ha már leégett, minek siessünk”a válasz.

 

Csak eszembe jut a 112! Nem is volt hülyeség az a közös bevetési pont. Az a tapasztalat, hogy sok mindent már az óvodában kell elkezdeni oktatni, hogy felnőtt korban hasznosuljon. Türelem, ha most kitalálunk valamit 30-40 év és már lesz eredmény. No, addig is kövessétek a jó példát, segítsetek, ha kell, nem szégyen az.