Életmód

Az életmód szótól borsódzik a hátam. Az jut eszembe róla, hogy okos emberek dodonai hangvételben ecsetelik, milyen öngyilkos életmódot folytatok, és mennyi mindenen kell változtatnom. Hosszú évek óta járok mindenféle orvoshoz, és az életmódot rendszeresen megemlítik. Tessék többet mozogni! – (Minél is többet? Nála vagy saját magamnál?) Több zöldséget és gyümölcsöt enni!, stb, stb, stb. Én mindig megkérdeztem, mire gondol, hogy kezdjem, mit csináljak pontosan. Az első kérdésemre még kaptam választ, de a harmadik-negyediktől láttam, az orvos egyre feszültebb, kezdi rosszul érezni magát, és röviden, ingerülten válaszol. Túlléptem a rám szánt időt és olyanokat kérdeztem, amire nem volt kész válasza. Kellemetlenné váltam, és nekem is az egész.
A múlt héten találkoztam egy olyan orvossal, aki nem akart megváltoztatni minden áron. Ötleteket adott különböző témákban, bemutatta mások tapasztalatait, és arról is szó volt, mit nyerhetek, ha úrrá leszek a lustaságomon, kényelmességemen. A kérdéseimre nyugodtan, érthetően válaszolt, és azt is elmondta, hol tudok mindannak utánanézni, amiket elmondott. Bevallom időbe telt, amíg elmúlt a szokásos, jól megszokott ellenállásom, de hazafelé már azon gondolkodtam, mit fogok másképp csinálni.