Vaklárma?

A minap üzemorvosnál voltam, ahol EKG vizsgálat is volt többek között. A doktornő elkomorodva tanulmányozta a felvételt, hümmögött, és végül az mondta, feltétlen menjek el kardiológushoz. Kérdeztem, miért, mit lát, mondjon valamit arról, amit gondol. De csak annyit válaszolt, ezt látnia kell kardiológusnak is. Azonnal elkezdett pörögni az agyam. Mi bajom lehet? Nagyapám is, anyám is szívinfarktusban halt meg. De korábban semmilyen problémám nem volt. Magamban tépelődtem, és azonnal bejelentkeztem egy kardiológushoz. Kiderült, minden a legnagyobb rendben, az EKG alapján még sokáig élhetek.
De az a néhány nap szörnyű volt. Eszembe jutott, hogy az emberek többsége nálunk nem megy el szűrővizsgálatra. Nem szeretjük, mert óriási bizonytalanságot érzünk előtte és közben, amíg meg nem tudjuk az eredményeket. Sok esetben kellemetlen is maga a vizsgálat. Olykor a szokatlansága miatt, de olyan is van, ami fájdalmat okoz. Ráadásul gyakran azt érezzük a vizsgálatok közben, hogy a vizsgálat tárgyai vagyunk. A félelmeink, aggodalmaink alig számítanak valamit. Ritkán törődnek az érzéseinkkel, gondolatainkkal, de a legjobban attól félünk, hogy valamit találnak, és gyökeresen átalakul az életünk. Rendszeresen orvoshoz kell járunk, gyógyszert kell szednünk, amit igyekszünk elkerülni.