Mint a kórházi felszerelés egyik legfontosabb eleme, tekintve, hogy nagyjából 12 órát lótok futok mindennap és akkor már nem mindegy, hogy miben. Többféle dolgot kipróbáltam, muszájból, kíváncsiságból, kényelemből, esztétikumból és egyéb okokból.A nővérke iskolában kötelező volt a fehér cipő a sötétkét egyenruhához, így ott nem sok lehetőségem volt sem a különcködésre, sem a színes egyéniségem felvillantására. Legalább megpróbáltam valami kényelmeset és olcsót találni. A szörnyűség neve "nurse's mate", hát ebben nem vagyok biztos... Mindegy, a kötelező kórházi gyakorlatokat kibírtam benne, a kötelezőség nevében, egy év alatt le is amortizálódott, és azóta a kórházi szekrényemben pihenget. (Igen abban a magas, keskeny fémszekrényben, amit minden amerikai filmben látni:-))
Ahogy lassan túl voltam a nővérkeképzés nehezén, és jött a nyár, meg a jóidő, úgy bátorodtam fel én is, és gondoltam, szinte öregdiákként azt csinálhatok már amit akarok, és egy merész elhatározás eredményeképpen új cipőre tettem szert, ami ugyan fehér, mert muszáj, de semmi másban nem követi a kiírt trendet. Legalább jobban néz ki mint az elődje, de használni sok helyre nem tudtam, mert nyitott, és az egy nagy no-no a kórházakban. Elől-hátul zárt kell hogy legyen a cipő, mert különben nem biztonságos. A közegészségügy gyakorlatra és a pszichiátriára azért használhattam.
Az igazi kihívás azonban akkor következett, amikor tényleg elkezdtem dolgozni. Akkor fedeztem fel a Dansko-t. Persze előtte volt még egy malőr, hatalmas melléfogás cipőileg, pedig ezt is ajánlgatják, mégpedig csodacipőként, ami javítja a tartást, izomtónust, dolgozik az ember helyett, hogy az csak járjon benne, és ezáltal erősebb legyen, meg hasonló, aminek a jó marketing miatt bedőltem, és kipróbáltam. Kb két hétig hordtam, utána öt hétig jártam fizikoterápiára, mert a csípőizületeim begyulladtak. Szerencsére az itteni boltok többségében szó nélkül visszavesznek szinte bármit.
Ekkor jött el a nagy ő, legalábbis az egyik, a már említett Dansko Professional Clog, amit végülis itt az egészségügyi dolgozók nagy része használ. Nem is csoda, hiszen az egyik legkényelmesebb cipő, amihez valaha is közöm volt. Annak ellenére, hogy úgy néz ki, mint az ősi dán vagy holland faklumpák, valamilyen érdekes lengéscsillapító módra van megcsinálva a talpa, ezért simán bírom benne a 12 órát (a lábaim legalábbis). Így aztán én leginkább erre esküszöm, és az ikertestvérére a Sanita-ra, ami lényegében ugyanez, csak ők többféle mintát találtak ki, ami nemcsak a kórházban, hanem a mindennapokban is hordható. Persze a Dansko is, és nem is csak ilyen kórházi klumpákat gyártanak, hanem szandálokat, csizmákat, ugyanazokkal a profi lábvédő technikával, mint a kórháziakat, sőt már a divatőrület
is elindult, mert azért Amerikában mégsem lehet másként, ha valami sikeres és működik, akkor az utolsó centig ki kell használni minden benne rejlő lehetőséget, így aztán rózsaszín kislányklumpákat is csinálnak már, ami tényleg aranyos, de 74 dollárért maradjon csak a polcon.
Amit még szeretek, és szintén klasszikus, jó megoldás a loholós, tizenkétórát talponlévős napokra, azok a sportcipők. Persze ezekkel is vigyázni kell, mert a divat már itt is felülmúlta a praktikumot, és az ember igenis prbálja ki mi az, ami nemcsak jól néz ki, de vigyáz a lábára is. Nekem az Asics Gel Kayano jött be teljesen, amit először Zumbázni vettem, vadiújként (mind én, mind a cipő) végigcsináltam benne egy órás zumbaőrületet, és csak elégedettebb voltam, mint valaha (a cipővel is és magammal is), szóval tökéletes pár vagyunk (a cipő meg én). És amíg a Dansko nem futásra van tervezve, hanem csak az állandó készenlétre, talponlétre és igénybevételre, addig az Asics igazából egy futó- és edzőcipő, ami mindig jól jön akkor, ha spirntelnem kell a műtőbe, vagy amolyan szó szoros értelemben vett rohanós napom van (ezt eddig valahogy mindig eltaláltam még az otthoni reggeli hatórai kábulatban is, hogy melyiket vegyem fel aznapra).
Amit még bemutatnék, azokat személyesen nem próbáltam két percnél tovább de például ezt a Croc eredetit vagy Croc másolatot elrettentő példának megemlíteném, nemcsak mert leírhatatlanul randa és büdös de hosszútávra kényelmetlen is (talp túl lapos, semmi alátámasztása a lábboltozatnak, így aztán garantált a lúdtalp), szóval ez a szerkezet jobb, ha megmarad a kertbe.
A másikat még nem volt módomban kipróbálni, viszont szívesen megtenném, és elég jókat olvastam róla. Az érdekessége ennek a cipőnek az, hogy a második világhábórúban a hadsereg nővérkéi ezt a cipőt használták, egész pontosan a baloldalit. A jobboldali pedig ennek a rekonstrukciója egy 21. század eleji változatban. Szerintem nagyon jól néz ki, remélem, egyszer tapasztalatból is beszámolhatok róla. És mivel az esztétikai listám első helyére tenném, nem nagyon hordanám a kórházba, hanem inkább ahhoz az ezüstösen csillogó nadrághoz, amit nemrég megvettem, mert lehetetlen volt otthagyni, ahogy ott a fogason lógva egy szép este minden lehetőségét sugározta magából.
Végezetül pedig egy kihagyhatatlan sztereotípia, munkához a legkénylemetlenebb variáció, de egy jó kis szerepjátékhoz elengedhetetlen darab, aminek használatát mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Halloweenkor még a kórházba is felvehetném, ugyanis meg van engedve, hogy beöltözzünk "as long as you look like a nurse". Csak a lábunk bírja!