Még mindig a kórházban ..

Lassan itt az újév és mi nem utaztunk el, mert Péter még mindig a kórházban volt. Miután kiderült, hogy mi a probléma, az orvosok igyekeztek megtalálni az okát és bizonygatták, hogy  ez biztosan valamilyen belső vérzés következménye is lehet, így egymás után jöttek a különböző vizsgálatok, gyomor-, bél-, végbéltükrözés. Mindegyiket hősiesen viselte, s mivel ő olyan személyiség, hogy a dolgok előrevivője, láttam rajta, hogy minél előbb túl akart lenni rajta, s nem tiltakozott egyik ellen sem. Az egyik vizsgálatnál találtak valamit. A béltükrözéskor polipot észleltek,s az orvosok szerint ez akár veszélyes is lehet, ezért érdemes lenne eltávolítani. Péter hamar túl akart lenni a dolgon így a gyors műtét mellett döntött.

Amikor csak tehettem a kórházban voltam Péter mellett, hiszen mint mindenen, ezen is ketten kell, hogy túllépjünk.

A kórházba való bekerüléskor az embernek eléggé fel készülni a lelki hatásokra,  orvosok, ápolók, egy külön világ, ezenkívül pedig rengeteg dolgot kell magunkkal vinni. A tisztálkodási felszerelésen kívül ( törölköző, szappan , fogmosási eszközök, borotva stb. ) érdemes saját poharat, evőeszközöket, kést, szalvétát, papírtörölközőt, nedves törlőkendőt bekészíteni. Én bevittem Péternek a kispárnáját is, hiszen próbáltam neki egy kis  otthoni meleget varázsolni. A kórteremben nincs általában semmilyen reluxa, szalagfüggöny, ezáltal napközben elég világos van, aki erre érzékeny, mint az én Péterem is, annak a  napszeműveg is nélkülözhetetlen. Lehet, hogy mások számára ez nem természetes és nevetséges, de én úgy gondolom, hogy ilyenkor ne más véleményére, hanem mindig a betegre gondoljunk. Mi jó neki, s a többivel ne foglalkozzunk.

 

Mi a műtétre készültünk, így méginkább igyekeztem mindent megadni neki. Nem mondom, hogy repestem a gondolattól, hogy meg fogják operálni, de a mielőbbi felépülés volt a cél és az orvosok is ezt javasolták. Utólag kiderült, hogy ez egy súlyos és elhamarkodott döntés volt.