Quandary

Napok óta nem alszom jól. Feszült vagyok, meg persze türelmetlen is. Egyre tarthatatlanabb a helyzet bent a munkahelyen (egyre kevesebben vagyunk, egyre több a munka, rosszabb a hangulat). Volt főnököm munkahelyet vált, én is mennék vele, talán még hely is lenne. Nyugodtabb légkör, csak hát reggel-este 35 km, új környezet, beilleszkedés egy meglévő csapatba, meg persze kisebb kórházban dolgozni valahol csak visszalépés. Na és ehhez jön még az, hogy a helyi és az eü. politikában otthonosan mozgó kollegáim váltig állítják, hogy jobban járok, ha maradok, csak pár hónapot bírjak ki, mert súlyponti lesz a kórház, sőt a meglévő holdingba bekerül az a kiskórház is, ahová mennék és akkor még rosszabb lenne a pozícióm. Hát le kell ülnöm beszélgetni még 1-2 emberrel, meg a jelenlegi vezetőséggel. Ha mégis elmegyünk (egy főorvos, egy szakorvos, egy rezidens és egy vezető asszisztens), potenciálisan ellehetetlenül a belgyógyászat egy jelentős része. Sok múlik ezen a nyáron. Na meg az építkezés. Mit építkezés, meg csak a megbízási szerződés van meg, a május végére ígért építési engedély még sehol. De legalább a telekhányad már megvan és így valamennyi kedvezményt is sikerült kijárni a vállalkozónál. Na de hagyjuk a gondot legalább estére. Örülök az EB-nek, mert alkalmat ad összeülni a többiekkel, 1-2 sör mellett szurkolni, okoskodni a meccseken.