Back on the job

Ma majdnem otthagytam a munkahelyem. Jól kezdődik a hét, 4 nap pihenés, szakmai továbbképzés után nagy lelkesen beállítok a munkahelyre, erre minden szana-szét, betegek ellátatlanul, az újak közül szinte mind alkoholista, amit terápiásan adni szeretnék, a fele sincs a gyógyszerszobában. Itt ketten várnak, az ambulancián meg senki sem vizsgál, reggel 8-tól csak érkeznek az előjegyzett betegek. 2 óra alatt eltűnt a lelkesedés, a plusz energia, maradt a fásult rohanás, a küzdelem mindenért. Erre jön még a fizetési cetli, ami még a szokásosnál is elkeserítőbb (minusz 40E, holnap megkérdezem a munkaügyön :( )Délutánra valamelyest javult a helyzet, de még 3-kor is az ambulancián vizsgáltunk (a beteg előző dél óta koplal a vizsgálat miatt). Talán már lenyugszom egy kicsit így estére (a család rendben, más nem számít). Főzők egy jó teát (fehéret, kínait) és egy nyugodt félórában megiszogatom. De ez még arrébb van. Este meg összejövünk a neten a srácokkal, egy kis cyber-harc mindig lenyugtatja a kedélyeket.