Készülődés

Április 14.-én, kedden reggel 6 50-kor indul a 4 fős expedíciós csapatunk. A kezdeti, sokkal népesebb társaságunkat megtizedelte a gazdasági válság, ennyien maradtunk. És szinte az utolsó pillanatig a mi indulásunk is kérdéses volt, hja, az örök kérdés, a pénz!

Na, de most már megvannak a repjegyek, tehát megyünk. Szabadságom kiíratva, másfél hónapig nélkülem kell gyógyulniuk a borsodi törött csontoknak. Ugyanis baleseti sebész vagyok. Az év nagy részében elsősorban. De most pár hétig hegymászó és az expedíció orvosa.

Ügyeletes lettem volna ma is a kórházban, de sikerült elcserélni, így be tudtam szerezni az utolsó szükséges dolgokat is. Visszakaptam a kölcsönadott jégfejszémet is. És megvettem mindenkinek a kis elsősegély csomagját. Épp most néztem át a tartalmát, némi kötszer, ragtapasz, szóval ami kell. Aztán ha megkaptam a gyógyszereket (hogy mekkora strapa támogatót találni?) felszerelem nekik. Azt akarom, hogy legyen mindenkinél egy minimális egészségügyi felszerelés. Ha van, hátha nem kell! Persze igencsak mérlegelni kell, mit visz az ember. Némely hegymászó még a fogkeféje nyelét is levágja, és a felesleges fogkrémet kinyomja a tubusból, hogy minél kevesebb fölös súlyt vigyen. Szóval mérlegelni kell, hogy mit viszel és ha ezt lecsökkentetted a minimálisra, útközben akkor is rájössz, hogy még mindig túl sok. De ami az Eü. cuccot illeti, van amit nem lehet kihagyni: láz- és fájdalomcsillapító, torokfertőtlenítő, hasmenés elleni szerek nem maradhatnak ki semmilyen túra felszereléslistájából. Magas hegyen pedig fontos a hegyibetegségre is gondolni.

Na, de erről lesz alkalmunk még elmélkedni. Hisz még el sem indultunk.

Én pedig jobban tenném, ha lefeküdnék, mert holnapra is maradt még teendő bőven, a nap pedig futással indul.