Út az alaptáborba
Blog: Magyarok a világ nyolcezresein -
Szerző: himalaja
04.18-án indultunk Kathmanduból, Arughat nevű településeig busszal.
Délutánra érkeztünk meg, nagy hőség, és bosszantó, hogy a tengerszint feletti magasság a Kathmandu közel 1800 m-hez itt csak kb.500 m. Tehát még lefelé jöttünk, innen kell egy 8-10 napos gyaloglással felkapaszkodnunk az alaptáborig.
04.19-én reggel megjelentek teherhordóink, és a csomagokon való rövid osztozkodás után elindultunk. Végre megyünk. Gyaloglás az izzasztó hőségben-bizony,ez a meleg jól jönne 5000 m környékén, de ez most nem vígasztal. Kis házak,teraszosan megművelt rizsföldek,néhány házból álló településeket elhagyva ballagtunk, majd délutánra megérkeztünk első megállónkhoz Lhursani Bariba. És ez így ment napokon keresztül, azzal, hogy fokozatosan előbb az éjszakák, majd a nappalok is egyre hidegebbek lettek. Kezdetben a gorkha népcsoport településein haladtunk keresztül, majd megjelentek a Manne kövek (melyeket mindig balról kell megkerülni,azért,hogy a szent kövek és a rajtuk levő vallási feliratok,Buddha ábrázolások jobb kézre esnek), és az imamalmok, a bennük levő imádságokkal, melyet ha megpörgetsz, azzal egyet imádkoztál. Itt már Buddhista vallású népek élnek, és az arcvonások alapján is láthatóan dominánssá vált a tibeti elem. Az eddigi nepáli nyelvű Namaszte (Üdvözlet) köszönés helyett egyre gyakrabban hallani a tibeti Tashi deli-t.
Ami az egészségünket illeti jól vagyunk, persze arra vigyázni kell,hogy csak teát és felforral vizet igyunk. A kisebb hasmenések azonban így sem kerülhetők el, de hát ez tudott dolog, erre fel vagyunk készülve. Már indulás előtt összeállítottam mindenkinek egy kis egészségügyi csomagot a szükséges gyógyszerekkel,kevés kötszerrel.
Ahogy egyre magasabbra emelkedünk, a rizsültetvényeket felváltják a szintén szépen megművelt kukoricaföldek, a házak közelében bab, fokhagyma és gabonanövények (árpa, rozs ültetvények) melyek a rizs mellett a helyi főeledel, a campa alapanyagát adják.
Végre Kathmanduból elindulásunk 8.napján elértünk egy Sama Gaon nevű településre, mely már 3670 m magasan van. Eddigi vékony ruházatú mezítlábas-szandálos teherhordóink innen visszafordultak. Az alaptáborig már helyi teherhordók segítségét vesszük igénybe.
Itt egy napos pihenőt tartottunk,ezalatt összegyűltek a teherhordók, de a magasság is indokolta a továbbmenetel előtti erőgyűjtést. Ne feledjük, ez már igen nagy magasságnak számít. Beosztás szerint Nagy magasságról beszélünk 1500-3500 m, Igen nagy magasság 3500-5500 m között ill. extrém magasság 5500 m fölött. Tehát elvileg a magashegyi mászók között rettegett hegyi-betegség már itt is fellépetne. Szerencsére, ez nem történt meg.04.26-án, Kathmanduból elindulásunk 9. napján aztán reggel elindultunk az alaptáborba. Teherhordóinkat csodáltuk útközben, akik 30 kg-os csomagokkal vidáman lépkedtek a néha meglehetősen meredek emelkedőkön, és még viccelődni is volt erejük. Kezdetben nekünk is, aztán az út utolsó harmadában kezdtük érezni a magasságot, az oxigénhiányt. Ennek ellenére elég gyorsan, már d.u.-án 13 órára megérkeztünk a 4860 m magasan levő alaptáborba. Kis pihenés, teázás után kialakítottuk a hóban a sátorhelyeket és felhúztuk a sátrainkat, ami ebben a magasságban meglehetősen fárasztó dolog volt. Később, ha már megszokta a szervezetünk a magasságot, ennyi megerőltetést észre sem veszünk majd.
Délutánra érkeztünk meg, nagy hőség, és bosszantó, hogy a tengerszint feletti magasság a Kathmandu közel 1800 m-hez itt csak kb.500 m. Tehát még lefelé jöttünk, innen kell egy 8-10 napos gyaloglással felkapaszkodnunk az alaptáborig.
04.19-én reggel megjelentek teherhordóink, és a csomagokon való rövid osztozkodás után elindultunk. Végre megyünk. Gyaloglás az izzasztó hőségben-bizony,ez a meleg jól jönne 5000 m környékén, de ez most nem vígasztal. Kis házak,teraszosan megművelt rizsföldek,néhány házból álló településeket elhagyva ballagtunk, majd délutánra megérkeztünk első megállónkhoz Lhursani Bariba. És ez így ment napokon keresztül, azzal, hogy fokozatosan előbb az éjszakák, majd a nappalok is egyre hidegebbek lettek. Kezdetben a gorkha népcsoport településein haladtunk keresztül, majd megjelentek a Manne kövek (melyeket mindig balról kell megkerülni,azért,hogy a szent kövek és a rajtuk levő vallási feliratok,Buddha ábrázolások jobb kézre esnek), és az imamalmok, a bennük levő imádságokkal, melyet ha megpörgetsz, azzal egyet imádkoztál. Itt már Buddhista vallású népek élnek, és az arcvonások alapján is láthatóan dominánssá vált a tibeti elem. Az eddigi nepáli nyelvű Namaszte (Üdvözlet) köszönés helyett egyre gyakrabban hallani a tibeti Tashi deli-t.
Ami az egészségünket illeti jól vagyunk, persze arra vigyázni kell,hogy csak teát és felforral vizet igyunk. A kisebb hasmenések azonban így sem kerülhetők el, de hát ez tudott dolog, erre fel vagyunk készülve. Már indulás előtt összeállítottam mindenkinek egy kis egészségügyi csomagot a szükséges gyógyszerekkel,kevés kötszerrel.
Ahogy egyre magasabbra emelkedünk, a rizsültetvényeket felváltják a szintén szépen megművelt kukoricaföldek, a házak közelében bab, fokhagyma és gabonanövények (árpa, rozs ültetvények) melyek a rizs mellett a helyi főeledel, a campa alapanyagát adják.
Végre Kathmanduból elindulásunk 8.napján elértünk egy Sama Gaon nevű településre, mely már 3670 m magasan van. Eddigi vékony ruházatú mezítlábas-szandálos teherhordóink innen visszafordultak. Az alaptáborig már helyi teherhordók segítségét vesszük igénybe.
Itt egy napos pihenőt tartottunk,ezalatt összegyűltek a teherhordók, de a magasság is indokolta a továbbmenetel előtti erőgyűjtést. Ne feledjük, ez már igen nagy magasságnak számít. Beosztás szerint Nagy magasságról beszélünk 1500-3500 m, Igen nagy magasság 3500-5500 m között ill. extrém magasság 5500 m fölött. Tehát elvileg a magashegyi mászók között rettegett hegyi-betegség már itt is fellépetne. Szerencsére, ez nem történt meg.04.26-án, Kathmanduból elindulásunk 9. napján aztán reggel elindultunk az alaptáborba. Teherhordóinkat csodáltuk útközben, akik 30 kg-os csomagokkal vidáman lépkedtek a néha meglehetősen meredek emelkedőkön, és még viccelődni is volt erejük. Kezdetben nekünk is, aztán az út utolsó harmadában kezdtük érezni a magasságot, az oxigénhiányt. Ennek ellenére elég gyorsan, már d.u.-án 13 órára megérkeztünk a 4860 m magasan levő alaptáborba. Kis pihenés, teázás után kialakítottuk a hóban a sátorhelyeket és felhúztuk a sátrainkat, ami ebben a magasságban meglehetősen fárasztó dolog volt. Később, ha már megszokta a szervezetünk a magasságot, ennyi megerőltetést észre sem veszünk majd.