Önkéntesként Afrikában
A BLOG LEÍRÁSA
A blog egy afrikai önkéntességre vállalkozó magyar pár munkáját, mindennapjait írja le. A naplót Ungvári Ildikó írta Malawiból, a bejegyzéseket időrendben, fél év távlatából közöljük.
Látogatás: 72723 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
A leghosszabb hétvége (2)
November 30 - Reggel 4-kor a szokásos muszlim ének megváltásként érkezett, és fél 5 után, mikor teljesen világos is lett, hazarohantam valami ehetőt előállítani. Mivel a piac is csak 7-kor kezdődik, és elutazásunkat tervezve már csak szűkösen vásároltam az elmúlt napokban, komoly kihívást okozott hogy mi is lenne az ami tápláló és ehető is lenne. Végül is 2 óra alatt sikerült egy kisebb lagzira elegendő ennivalót összehozni, és 8-ra, remegő lábakkal, bízva benne hogy még mindig minden rendben...
Troop meeting
November 21. Péntek reggel az iroda dolgozóival a troop meetingre siettünk, ami az 50 field officert magába foglaló csapat (troop) kéthetente megejtett gyűlése. A meetingen először a field officerek énekeltek nekem, és a látogatónknak egy köszöntő dalt, nagyon édesek voltak.
Afrikai lassúság...
Kedden megint bementünk az irodába, remélve hogy lesz valami munka. Afrikai lassúságban, a délelőtt a semmittevéssel telt, így az időnket kihasználva elmentünk Konstával a központi piacra venni ezt-azt. Hát ez a másfél órás séta, akármennyire is meg lehetett fulladni a hőségtől, annyira feltöltött! Ilyenkor mindig madarat lehetne fogatni velem. Az emberek kedvesek, a gyerekek integetnek, ma egy kislány még oda is jött megölelni J. Ebből a szempontból azt hiszem kezdem megszokni Malawit, és már...
Bab nsimával
November 17 Hétfőn fél 8-ra kellett mennünk az irodába, meetingre, ami a korai napfelkeltéhez képest kissé időpocsékolásnak tűnik. Végül 8 és 4 között volt a meeting, kvázi hosszú, de megkaptuk melyik területért leszünk felelősek. Mindenki nagyon szimpatikus az irodában (habár a malawi-angol megértésébe még bele kell jönnöm).És kaptunk ebédet, a tündéri őr, Justin nemcsak őrködik, és kísérget, hanem takarít és főz is. Babot csinált nsimával, ami malawi és a környező országok nemzeti eledele...
Egy borzalmas éjszaka után
November 16. A szombat éjszaka borzalmas volt. A szúnyogháló alatt majd megfulladtunk a hőségtől, ráadásul a tárva nyitott ablak nem váltott ki belőlem biztonságérzetet, mivel a mi szobánk néz az utcára, és az ablak úgy 1m magasan van. Éjjel szörnyen ijesztő hangokra riadtunk, millió kutya ugatott és valami állatok pedig vonyítottak, vagy üvöltöttek, mintha valami vadállatcsorda és a kutyafalka harca lett volna. Aztán 3 körül egy férfi egy tubába énekelt, csicsevául, igazából gyönyörű volt...
Az első éjszaka és az első nap Malawiban
November 15. Az éjszaka borzasztó melegben telt. Reggel az élet valamikor 4 után beindult, minthogy akkor már szikrázóan sütött a nap, szóval mi is elkezdtünk ébredezni. A kalauzunkkal azonban 10-es indulásban állapodtunk meg, ami még csúszott is egy órát, szóval volt még lélegeznivaló a hotelszobában. Aztán elmentünk a DAPP központba (ez az itteni szervezetet jelenti, development aid from people to people (’fejlődési segítség emberektől embereknek’). A kalauzunk, Cedric igen szimpatikus...
Út az ismeretlen Afrikába
November 14. Az afrikai kalandunk csütörtök hajnal 4-kor kezdődött, mikor az angol felkészítő iskola hideg falai között megcsörrent az ébresztőóra. Tekintve, hogy a 8 hónapos afrikai útra kalibrált csomagjaink lefölözése 20 kilóra elég sokáig tartott és csak hajnalban kerültünk ágyba, a korai ébresztőt meglehetősen zokon vettük.