Colitis ulcerosa (krónikus vastagbélgyulladás)
2000. tavaszán állapotos lettem. Már a terhesség elején szokatlan rosszulléteket tapasztaltam: nem a kismamáknál megszokott émelygés és hányás gyötört, hanem gyakori görcsös hasmenést, vérzést, egyre fokozódó étvágytalanságot éreztem. Azonnal orvoshoz fordultam. Előbb nőgyógyászomat majd háziorvosomat kerestem fel, de egyiken sem tulajdonítottak nagy jelentőséget a problémámnak. A háziorvos pihenést és diétát javasolt, mondván, hogy a terhesség első 3 hónapjában egyébként is kerülni kellene a gyógyszerszedést.
Mivel a tünetek nem szűntek, egy ismerős belgyógyászt kerestem fel, aki vastagbélgyulladásra gyanakodott, de a gyógyszeres kezelést a terhesség első harmadában ő sem javasolta. Ekkor már állandó görcsök és folyamatos vérző, nyákos hasmenés (széklet nem volt már) gyötört. Rövidesen már sem enni sem inni nem tudtam és a görcsös fájdalomtól semmit nem tudtam csinálni. Végül már hánytam és hasmenésem volt egyszerre és a kiszáradás megelőzésére folyamatos infúziókra szorultam.
Nőgyógyászom még mindig nem gondolta komolynak a dolgot, de felajánlotta, hogy ha az megnyugtat, befekhetek megfigyelésre. Mivel nagyon rosszul voltam és halálfélelmem volt, azonnal elfogadtam az ajánlatát. A kórházi felvételkor már menni sem tudtam, 39 fokos lázam volt, ami miatt egyéb tüneteim ismeretében az osztályos orvos elkülönített az esetleges fertőzés veszély miatt. Végre megkezdték kivizsgálásomat. Vastagbéltükrözést végeztek, mellyel megállapítást nyert, hogy a betegségem, ami a rengeteg szenvedést okozta az ún. colitis ulcerosa (krónikus vastagbélgyulladás). Az is hamar kiderült, hogy a kezelés kezdetektől szükséges lett volna, hiszen a láz, fogyás, vérzés és az általános rossz állapotom nagyobb veszélyt jelentett a babára, mint maga a gyógyszer. A megkezdett kezelés mellett tüneteim enyhültek, de teljesen nem múltak el. Még hosszú ideig kórházban tartottak.
A diagnózis felállításakor én a betegségről mindössze annyit tudtam, hogy nem gyógyítható, de állandó gyógyszeres kezeléssel tünetmentes állapotban tartható. Azt is tudtam, hogy kiújulás bármikor előfordulhat. Mivel korábban semmilyen komolyabb betegségem nem volt, nagyon elkeseredtem. Attól féltem legjobban, hogy hasonló időszakok rendszeresen előfordulhatnak a jövőben is. E mellett féltettem a gyermekemet, mert az orvosok sem voltak biztosak abban, hogy a leromlott állapotom nem hatott-e ki a méhemben fejlődő magzatra. E miatt a nőgyógyászati vizsgálatok is sokkal gyakoribbak voltak és magzatvíz vizsgálatot is kellett végezni. Szerencsére terhességemet a betegség nem viselte meg, gyermekem egészségesen, természetes módon jött a világra.
Miután gyermekem megszületett és valamelyest rendeződtek körülöttem a körülmények, elkezdtem a betegségről informálódni, annál is inkább, mert a tünetek nem múltak el teljesen, csupán enyhébb formában jelentkeztek. Azt is sikerült megfigyelnem, hogy amikor idegesebb, feszültebb voltam, azonnal fellángolt a betegség, és valamelyest az étkezésem is befolyásolta állapotomat.
Bízok az orvosokban és a tőlük kapott kezelésben, de mivel panaszaim, ha enyhébb formában is, de csak megmaradtak, egy természetgyógyászt is felkerestem. Az általa összeállított diétát végigcsinálva végre teljesen tünetmentes lettem. A betegség kezdetétől számított kb. 2,5 év után először!
Megtanultam melyek azok az élelmiszerek, amelyek irritálják a belet, és melyek azok, amiket bátran fogyaszthatok. Azelőtt nem sportoltam, de azt is megtanultam, hogy a rendszeres mozgás is nagyban hozzájárul tünetmentes állapotom fenntartásához. Sajnos mindezek mellett azért időnként a betegség fellángol, különösen évszakváltásokkor, illetve ha hosszabb ideig ideges, feszült vagyok.
A legnehezebb a betegséggel kapcsolatban talán annak a tudata, hogy egyrészt - orvosilag - gyógyíthatatlan, másrészt tudom, hogy a colitis ulcerozás betegeknél tíz év után a vastagbél daganatok veszélye fokozott. Ez amiatt foglalkoztat különösen, mert a legutóbbi vastagbél tükrözés során a bél teljes hosszában polipokat találtak - aggódok emiatt. A fentiek miatt a gyógyszeres kezelés mellett, és azt szigorúan betartva(!) keresem azon alternatív gyógymódokat, ami esetleg még segíthet (pl. akupunktúra).
Nekem sokat segített, ezért mindenkinek ajánlani tudom a bélbetegségben szenvedők számára létrejött colon klubot. Itt praktikus tanácsokat, ötleteket lehet kapni az életmód, életvitel vonatkozásában. De a legfontosabb a saját magunkra vonatkozó megfigyelések összegyűjtése, akár feljegyzése, mert ezek alapján tudja mindenki saját magára "szabni" a javasolt étrendet, életmódot.
Tehát tanácsként úgy gondolom a legfontosabb az önmegfigyelés, valamint a rendszeres szűrővizsgálat és nem utolsósorban a betegséggel kapcsolatos folyamatos informálódás.