Ez meglepő

Most január 26-án múlt három éve,hogy elmentél. Angel te pici ,édes lány !Arra gondoltam,hogy ide írok neked. Emlékszem, annyira szerettél ide írni.

Becsuktad az ajtót és csak kiabáltál!  Ez az óra az enyém senki ne zavarjon!!Kölyökkel csak mosolyogtunk és tudtuk most aztán csend!!

-Hideg nap volt… éppen Szolnokról indultam vissza Bp-re.

Nem volt fűtés a vonaton, majd megfagytam. már azon gondolkodtam,hogy leszállok Ferihegyen és lefutom Kőbányáig az utat . Csörög ez a hülye telefon, ki a franc lehet az ilyenkor?Hideg is van, a vonat is nagyon hangos...

- Igen, tessék !

- Emlékszel még rá? A hang olyan erővel nyílalt belém,hogy megdermedtem.

- Ki vagy?

- Gyuri bácsi. 

- Gyuri bácsi ? Kérdezek lágy hangon vissza,hiszen mégis csak Szilvike édesapjával beszélek. Hirtelen megsemmisültem. Hol a föld a lábam alól? Nem kapok levegőt!Légüres térbe kerültem. A szívem!

"Gondolok-e rá?Mi van??" Semmit nem érzékelek a külvilágból....

- hogyne emlékeznék rá...

- Ma van három éve,hogy elment Szilvike. És a hang, mint a harang dörgött,veszített olyan mély és szomorú volt...

- igen, tudom !Feleltem. És nem jött több hang a számból.....

- Na, vigyázz magadra !

   És vége…