Karácsony után irány Egyiptom

Életem egyik legszebb karácsonya ért ma véget. Rám nem jellemző módon minden a tervek szerint ment. Sőt! A vártnál jobban alakultak a dolgok. Péteréknél és nálunk is teljes békében telt az ünneplés, semmi hangos szó, családi konfliktus. Csak evés, ivás, beszélgetés. És még egy kis evés. Az összes rokon kedvesen fogadott minket, mint az új párt. Persze minden új családtagnak el kellett mondanunk megismerkedésünk történetét, így elég sokat ismételtük magunkat a hétvégén. Mégis jobb volt ez, mint ha a terveinkről faggatóztak volna. Gondolom, ha úgy alakulnak a dogok, ezzel jövő karácsonykor kell majd szembenéznünk.

Még édesanyám is visszafogta magát. Csak egyszer kaptam rajta, ahogy szélesen mosolyog és sokatmondóan bólogat, amikor Péterrel éppen kis unokaöcsémet, Gábort igyekeztünk utolérni, mielőtt a sütis tállal kezd el frizbizni. De ettől eltekintve jól viselkedett, semmi kétértelmű megjegyzés. Az unoka szót pedig fegyelmezetten kerülte.

És ami még ennél is jobb: hihetetlen karácsonyi ajándékot kaptam Pétertől. Egy utat Egyiptomba! Még szilveszter előtt elutazunk, és az új évet már ott köszöntjük. Csak Péter és én! Persze volinát, hű társamat is magammal viszem. Ha valamire rájöttem a hétvégén, az az, hogy a kis unokatestvéreimre nagyon szórakoztató és vicces vigyázni. Úgy néhány órán keresztül. De ennyi egyelőre éppen elég.