Vendégvárás

Péter munkahelyére Németországból érkezett egy mérnök, aki egy új technológiát fog bevezetni a magyarországi cégnél. Péter a munkán kívül is nagyon sokat beszélgetett vele, és jó kapcsolat alakult ki közöttük.

Pénteken beszélgettem a kedvesemmel, hogy mennyire szeretné meghívni egy ebédre hozzánk Klaust, és vállalom-e sütést, főzést. Megbeszéltük, hogy vasárnapi ebédre vendégül látjuk nálunk. A meghívást nagy örömmel el is fogadta.

A menün szinte nem is gondolkodtunk: magától jött a húsleves, töltött káposzta és a rétes. Nagyon izgultam, elég ízletes lesz-e az étel. Eljött a vasárnap, Péter sokat segített, és délre az asztalon állt a finom ínycsiklandó ebéd.

Klaus tökéletes pontossággal érkezett, nagyon kedves volt, és háláját fejezte ki a kedves meghívásnak. Péter javasolta, hogy kezdjük el az ebédet, míg meleg. Az asztalon a gyönyörű aranyló húsleves, mellette külön tálon a zöldségek, húsok, egy másikon pedig a tészta. Klaus nézett ránk, és megkért, mi szedjünk először, mert nem tudja, hogyan is kell majd neki összeállítani a levest. Mindenből egy kicsit.

Magunkról, fiatalokról beszélgettünk, elmesélte, hogy Németországban is nagyon sokat dolgoznak a párok. Sokan nem vállalnak gyereket – vagy csak egyet –, és minden arról szól, hogyan teremtsék meg egzisztenciájukat. Már nincsenek nagygenerációs családok, mindenki megy a maga útján, de még azért nagyon összetartanak. A tudatos gyermekvállalás és a tervezhetőség Klaus és párja számára is nagyon fontos, de napjainkban ez már nem okozhat gondot.

Klaus nagyon jókat evett, a rétesből még csomagoltunk is neki, mert nem tudta abbahagyni. Barátságban váltunk el egymástól, a kapcsolatot hazautazása után is tartani fogjuk. Örülök az új barátunknak.