Egy csajos hétvége

Péter három napra elutazott a munkatársakkal csapatépítő tréningre. Először megrémültem, mit fogok egyedül csinálni, de hamar megvigasztaltam magam. Felhívtam a csajokat, hogy egy kicsit legyünk együtt, vásároljunk, üljünk össze, beszélgessünk. Én voltam a vendéglátó, nálunk volt üres a ház. Nagyon kíváncsi voltam Rékára, milyen érzelmek vannak benne, mint menyasszonyban.
Közben a héten elfogyott a tablettám is, már megint el kellett mennem felíratni. Olyan gyorsan telik az idő, a hónapok, évszakok csak úgy szaladnak. Mindig ezen tudom lemérni, már eltelt három hónap. Közben azon gondolkodtam, vajon hányszor jövök még felíratni a gyógyszerem? Vajon mi mikor gondoljuk, úgy, hogy családot alapítunk?
Nagyon örültem a barátnőimnek, mikor eljöttek, falatkákat készítettem, isteni koktélt ittunk tejszínhabbal a tetején. Körbevettük Rékát, és mindent tudni akartunk. Elmesélte, hogy teljesen váratlanul érte a lánykérés. Egy esküvőn voltak a hétvégén, a pár nagyon aranyos és boldog volt. Mindig kérdezték Rékáékat, nektek mikor lesz már az esküvő, mikor Robi rávágta, hogy most. Réka csak nevetett, meg sem fordult a fejében, hogy ez még igaz is lehet. Már reggeledett mikor mentek haza, a Nap éppen megvilágította az első virágzó fát, és Robi feltette a kérdést. Réka nem tudta, hogy komolyan kérdezi-e, és természetesen igent mondott. Vasárnapjukat egy rózsaszín ködfelhő vette körül, és nem is nagyon beszéltek a lánykérésről. Másnap a munkahelyén Réka egész nap nem tudott koncentrálni, mert csak Robi szavai csengtek a fülében, vajon komolyan gondolta? Délután mikor hazaért, Robi otthon várta, és egy kis dobozkát szorongatott a kezében a jegygyűrűkkel. Réka a boldogságtól sírva fakadt, és akkor mi is sírni kezdtünk... A legtöbb nőnek álma vágya, hogy menyasszony legyen, és ezerféle gondolatot lejátszott már a képzeletében, vajon hogyan fog megtörténni. Nyáron lagziba megyünk, és a menyasszonyi ruha kiválasztását nem teheti meg a barátnői nélkül. Ehhez ragaszkodunk.
Majd este hatkor jött az üzenet "Tabletta", olyan furcsa volt bevenni, de tudom, ez csak egy pillanatnyi érzés, ami most az események hatására elkapott. Egyre jobban hiányzott Péter, alig vártam, hogy hazajöjjön. Mikor belépett az ajtón, csak öleltem és öleltem, és olyan boldog voltam, hogy szerethetek.