Dolgos, kis hangyák

Ezen a héten nagyon lehűlt a levegő, és többet kellett mozognunk, hogy ne fázzunk. Kitaláltam, hogy vasalok, mert akkor felmelegszem egy kicsit a vasaló melegétől. Jó ötlet volt, de sokáig nem lehet élvezni a kellemes hőmérsékletet. Péter az autószerelés mellet döntött, gyertyákat és olajat cserélt.

Neki láttam a járólap fugáit takarítani. Nem igazán szeretem, de egy évben egyszer rászánom magam. Négykézláb ereszkedtem, és szakszerűen dörzsöltem a lapokat. Észre sem vettem, Péter mikor jött be, olyan halkan osont mögém. Csendben várt, mikor figyelek fel rá, és mikor felnéztem, egy olyan fiút láttam, aki éppen most lépett valami motoros reklámplakátról. Az arca, keze és a ruhája tiszta olaj volt. A fantáziám egyből beindult, de még megkérdeztem Pétertől, mióta áll itt mögöttem. Nagyon tetszettem neki, ahogy súrolom a padlót, és addig akart nézni, míg be nem telik velem. Péter elment zuhanyozni, amíg én befejeztem a subickolást (természetesen felpörgettem egy kicsit, nem kell annak annyira ragyognia). Péter lenge öltözékben jött ki, és akkor már én is feladtam a munkám. Ráérek később is befejezni, attól nem kell félnem, hogy valaki megcsinálja helyettem.

Egy kicsit sajnáltam, hogy Péterről lekerült az olaj, olyan kívánatos volt. A takarítást, javítgatást erre a napra be is fejeztük, és egymásnak szenteltük a késő délutánt. Semmi nem zavarta meg a nyugalmunkat, csak a 6 órai csipogó jelzés: tabletta. Hát igen, ez egy fontos kitérő volt, de utána már tényleg semmi nem zavarta a romantikus esténket.