Érthetetlen...

Péter tegnap nagyon gondterhelten ért haza, pedig sörözni volt a haverokkal. Csak mormogott magában, kinyitotta a hűtőajtót, aztán becsukta, ment egy kört, megint a hűtőt nyitogatta, leült, felállt, nem volt nyugta. Aztán nagy nehezen sikerült kihúznom belőle, mi a baj.

Gábor, a legjobb barátja együtt él egy lánnyal, Verával. Nagyon szeretjük őket, kedves pár, szoktunk együtt vacsorázni, mozizni menni. Kiderült, hogy Vera terhes, ami valójában igazán jó hír lenne, ha akartak volna most gyereket. De az igazság az, hogy még néhány évet szerettek volna kettesben lenni, sokat dolgozni, utazni. Egyrészt sajnálom is őket, másrészt pedig teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Nem értem, miért nem szed egy okos, felnőtt nő fogamzásgátló tablettát, mikor ilyen jó készítmények vannak a piacon, mint mondjuk az enyém. De még esetleg el is tudom fogadni, ha egészségi indoka van rá, vagy ódzkodik a gyógyszerektől. Akkor viszont miért nem védekeznek óvszerrel? Miért bízik két felnőtt abban, hogy elkerülik a termékeny napokat, hogy pontosan ki tudják számolni, mikor hogyan lehetnek együtt?

Ezek után nem csodálom, hogy Péter úgy kiakadt, mert most aztán persze nem tudják, mi legyen. Az abortusz is szóba került, de ennek gondolatától csak mindenki még kétségbeesettebb. Holnap felhívom Verát, bár egyelőre nem tudom pontosan, mi okosat mondhatnék neki. Talán már az is segít, ha egyszerűen csak meghallgatom. Meglátjuk.