Egy kis romantikus nosztalgiázás

A nyár perszer nem múlhat el Ugornya nélkül. A szüleimmel minden nyáron lementünk sátorozni, majd utána a kényelmesebb és legalább annyira romantikus cölöpökön álló faházban pihiztünk, ami keresztanyáméké volt. Kislány koromban nővéremmel együtt álmodoztunk arról, hogy de jó lenne, ha itt ismernénk meg majd a „Nagy Őt”! Örök romantikusok vagyunk! Éjszakánként azon nevetgéltünk a nyitott ablakban, hogy a „nagyok”, akik éppen az éjszakai bulizásból mentek haza, milyen poénos dolgokat beszéltek, néhány pohárka után. Gyakran a párnába fúrtuk az arcunkat és könnyesre nevettük magunkat! De jó is volt!

És… hát bejött! Pétert itt ismertem meg, és szerettem volna, ha újra együtt lehetek vele, és felidézhetjük a megismerkedésünket. Olyan romantikus volt! Az a gyönyörű, aranysárga csillogó homok, már önmagában is fantasztikus. Talán a tengerpartot is azért szeretem annyira.

Emlékszem, ahogy ott feküdtem egy óriási törölközőn és süttettem magam a napon lehunyt szemekkel, amikor valami eszméletlen hideg víz kezdett csepegni a hasamra. Annyira meglepődtem, hogy hang sem jött ki a torkomon - hangtalan sikításra kerekedett a szám -, hirtelen felültem, kinyitottam a szemem… és ott nézett farkasszemet velem, egész közelről két gyönyörű, smaragdzöld szempár, amilyet még életemben nem láttam… Ő volt Péter! A vizes labda éppen mellettem landolt, Péter meg utána iramodott, és ott térdepelt mellettem, a hajából csepegett a víz, éppen a forró hasam közepére. Szegény riadtan és bocsánatkérőn nézett rám a kellemetlenség miatt - háromszor is elnézést kért -, de akkor már eszembe sem jutott haragudni, teljesen elmerültem a szemében. Őt is megérinthette valami, mert utána ő is révedező pillantásokat vetett rám, és egész délután - persze szándékos véletlenséggel -, mindig nálam kötött ki a labda, amiért már hatalmas mosollyal az arcán jött oda. Aztán bemutatkozott és megemlítette, hogy reméli, még este találkozunk. Aztán már minden ment magától… azóta együtt vagyunk.

Gyakran álmodom arról a hatalmas szempárról, és az éjszaka közepén megnyugvással tölt el, hogy a tulajdonosuk itt fekszik mellettem, és bármikor az enyém lehet… és enyém is lesz újra... Ugornyán, ha tényleg beválik a „piros napok” eltolása hadművelet.