Ruha, gyűrű... Nincs megállás!

Kissé már nyúzott vagyok az eltelt héttől. Verával minden nap, munka után jártuk az esküvői ruhaszalonokat és keresgéltünk a megfelelő ruha után. Persze ez így már augusztusban - és a tény, hogy két hét múlva már esküvő -, nem lesz egyszerű. Ezt ő is belátta, de tartottam benne a lelket, hogy valahol csak rá vár az a ruha, csak meg kell találni. A fáradozásunk meghozta az eredményt, mert megtaláltuk az igazit. Még átalakítani sem kell, mert a mellrész alatt húzott a ruha, és utána bővül, tehát ha nő is addigra a pocakja, simán elfér a ruha alatt. Mivel utána néztünk az időjárásnak, és kiderült igazi nyári napon lesz az esküvő, igazán előnyös, hogy vállpántos a ruha, eleje gyönyörű gyöngyös és hímzett, ami oda vonzza a szemet. Az alja, pedig egyszerűen káprázatos, olyan a szabása, mintha a ruhát, folyamatosan szemből a szél fújná. Ezt a hatást segíti, hogy a ruha hátán – mint valami fátyol szerűség – hosszan suhan utána az anyag, amit le is lehet majd estére venni, hogy a menyasszonytáncban ne zavarjon, és persze azt is csak óvatosabban lehet majd a baba miatt.

A gyűrűk is kész lettek, amit Gábor egy romantikus vacsora után, térden állva húzott fel Vera ujjára. Igazán nagyon szépek lettek a gyűrűk is, Vera nem győzte nézegetni az ujján, még az esküvői ruha kiválasztása közben is úgy tartotta a kezét, hogy a tükörből jól láthassa, ahogy fényesen csillog az ujján. A ruhában úgy nézett ki, mintha most lépet volna ki egy romantikus, kosztümös filmből. Fekete haja pedig igazán illett a ruha stílusához, amit már eldöntött, hogy biztosan fel fog tűzni, és diadémot is fog a hajába tenni, mert ehhez a ruhához, ez mondhatni követelmény. Persze nem bírtam megállni, hogy egy két ruhába én is belebújjak, és találtam is olyat, amiben szívesen férjhez mennék. Kérdezték is az eladók, hogy mikor lesz a nagy napom, én meg csak annyit tudtam kibökni, hogy most tervezgetjük és még nincs konkrét időpont. Vera persze elővett, amikor kijöttünk, hogy tudnia kellene e valamit, és kérdőn a hasamra, majd rám nézett. Persze tudattam vele, hogy én gyógyszert szedek – tehát mondhatni lehetetlen, hogy teherbe essek -, és most nem tervezünk még gyermeket, tehát nyugodjon meg. Előbb azért szeretnék férjhez menni és majd akkor jöhet a baba, amikor mind a ketten szeretnénk.

Este hulla fáradtan rogytam az ágyba, és rögtön el is aludtam. Nagyon fárasztó volt ez a hét. Persze álmomban ott álltam egy gyönyörű fehér esküvői ruhában, Péter pedig megfogta a kezem és felhúzta a gyűrűt az ujjamra…