Talpraállni és újra ringbe szállni

A műtét utáni napok nem voltak könnyűek. Feldolgozni és felülemelkedni... ez volt a cél. Néhány sírós nap és némi önsajnálgatás után kezdtem talpraállni, el kell fogadnom, hogy már nem lehet spontán babám, de a lényeg az, hogy még lehet, külső segítséggel ugyan, de előttem a lehetőség, és tessék erre koncentrálni!!!!!!. A hasamon éktelenkedő heg már nem is volt fontos. Lehet már szexi fürdőrucikat kapni, amik takarják a heget. Elkezdtem búvárkodni az irodalomban és az interneten. Az elképzelés hamar összeállt, csak a megvalósításig még volt egy kis idő!

Lombikbaba, de a műtét után regenerálódni kell, és az nem 1 hónap lesz. Minden ezzel kapcsolatos cikket, fórumot, könyvet igyekeztem elolvasni és ezekből erőt meríteni. Rengeteg elkeseredett pár küzdelmét olvastam el, éreztem át a helyzetüket, sírtam velük, de hosszú évek kemény küzdelme után boldog végkifejletnek örülhettünk.

Bejelentkeztem a Kaáli Intézetbe, október végére kaptunk időpontot. Addig már csak 5 hét van, számolgattam. Közben ittam a zöld teát, ettem a sok zöldséget, gyümölcsöt és minden erőmmel azon voltam, hogy megerősödjek. Visszamentem dolgozni és lassan visszaállt az életünk a régi kerékvágásba. A gondolataim persze nagyrészt e körül forogtak és bekapcsolódtam a fórumok segítségével hasonlóan küzdő párok életébe. Nagyokat sétáltunk a kutyusunkkal és valahogy eltelt az idő és nyakunkon volt a konzultáció időpontja.