A beültetés, azaz embriótranszfer

Blog: Lombikbébi program - még mindig várjuk a kis csodát - Szerző: kota24

Szombaton reggel már alig fájt a hasam a punkció után. 9-kor keltünk fel és alig vártuk, hogy megcsörrenjen a telefon! Este elalvás előtt bűvöltem a sejtecskéimet, hogy mind szépen megtermékenyüljön. Fél10... végre megszólalt a telefon, a biológusnő hívott, megtermékenyült mind a 3 sejtecském!!! Hurrá!!! Minden a legjobban alakul... Holnap reggel újra hívni fognak, hogy osztódtak e. Újabb izgalmas nap elébe nézünk. Déltől kutyasuli, de a nap hátralévő része nehezen telt el. Alig vártam, hogy este legyen és lefekhessek és reggel legyen és jöjjön a telefon. Megint bűvöltem immár a zigótáimat, hogy osztódjanak szépen. Reggel 9-kor ébredés és fél 10-kor ismét telefon, ismét jóhír, mind szépen osztódott holnap fél 10-re mehetek és visszakapom őket! El sem hiszem, ez tényleg velünk töténik. Lehet, hogy 2009 tényleg a mi évünk lesz???

Eljött a hétfő reggel. Anyukám kísért el, mert a férjemnek dolgoznia kellett. A dolog menete ugyanaz mint a punkció során. Bemenni, átöltözni, be a műtőbe, lábzsák, takaró és jön a doktor. Indulhat a mandula vagy mandulák? :) Sajnos már csak 2 babám maradt, 1 nem osztódott jól, de a 2-őt visszakaptam, egy 6 sejtest és egy 9 sejtest. A méh helyzete alapján valakinek hanyatt, valakinek hason kell feküdni, teljesen mozdulatlanul 1 órát. Én hason feküdtem, elég nehezen telt el az idő. Ismét várakozni a dokira, hogy ellásson tanácsokkal. 2 napig kell feküdni, utána lehet tenni-venni. 

4 napra hazaköltöztünk anyához, hogy tényleg pihenni tudjak. Az én drága nagymamám volt velem, ágyba hozta a kajcsit, tényleg csak pisilni és tusolni keltem fel. Szorgosan beszélgettem a kicsikéimmel és az apapuszi sem maradhatott el egy nap sem. 4 nap után hazaköltöztünk, a hugicám jött segíteni, ugyanis Mávlóci kutyikát a maga 30 kilójával nem akartam sétáltatni.Anyukám minden reggel hozta az ebédet. Minden adott volt a sikerhez.

Nagyon nehezen teltek a napok, de minden jól alakult. Egészen a 25.nap reggeléig. Elkezdtem barnásan pecsételni. Jaj ne, először hasított belém, hogy nem sikerült. De talán mégis, másnál is volt már ilyen és mégis ott volt a baba. Minden pisilésnél izgalommal vártam, hogy talán elmúlt. De nem! Egyre erősebb!!! Azt hiszem kezdhetek beletörődni... Kedden vérvétel, de nem vártam meg, hétfőn elmentem. Fél 11-re kellett visszamennem. A doktor nagyon kedves volt, behívott hamar, nem váratott meg. Addig amíg nem hallja az ember 100%-os bizonyossággal, hogy nem jött össze, addig bízik. Én is így voltam vele, de azért sejtettem a valóságot. HCG 0.6 :(!

Ennyi volt, majd a következő!!!!