Már megint hétfő van
Olyan szomorú, hogy a hétköznapok gyakorlatilag vánszorognak, a hétvége karcsú 2 napja pedig elrepül. Főleg, ha az ember párja a 2 napból egyet tud otthon tölteni, mert a másikat végig dolgozza.Így a mi hétvégénk (Mávlócival) sem volt felhőtlen. Szombaton hazamentünk anyáékhoz egy kis ebéddel összekötött szülinapi ünneplésre. Délután meglátogattam a barátnőmet és kibabáztam (bár a babához már elég nagyok) magam a tündéri két gyerkőcével. Mindeközben kibeszéltük a hét, hónap bosszúságait, ami sajnos őket sem kerüli el.
Ma reggel már hajnalban keltem, mert Mavlóci kutya nem szeret máshol aludni, így az ányéknál töltött éjszakákat meglehetősen nehezen viseli, amiből kifolyólag én sem ébredtem kipihentem. Gyors készülődés után, irány a Hemosztázis szakrendelés. Ami ott fogadott... Már jártam ott, de csak "átutazóban". De most mikor én is a betegállomány részét képeztem, hát leírhatatlan az a tömeg, zsúfoltság (amúgy sem értékelem, ha ismeretlen emberek túl közel kerülnek). Itt a nyakamon éreztem legalább 10 másik ember lehelletét, de szerencsére egész gyorsan behívtak a rendelőbe. Ott a doktor meg hányta-vetette a dolgokat és az eredményeimet, és arra jutott, hogy a beültetés előtt kezdjek el véralvadásgátló szurit használni. De azért néztek ma kontrollt, úgyhogy ezzel a mai 2 kémcső vérrel kb. a 20.kémcsőnél járunk röpke másfél hónap leforgása alatt. 2 hét múlva mehetek az eredményekért de lényegében csak annyi változhat, hogy 1x vagy 2x kell naponta szurni magam. Teljesen mindegy csak sikerülne végre...
Péntek estére kaptam időpontot 4D-s ultrahangra, ha azzal is megvagyunk, mehetek a Meddőségi Centrumba időpontért. Már nagyon közeleg az április.
Voltam ma is Pránanadi kezelésen. A szakrendelésről rohantam és mire odaértem nem voltam éppen az érzelmi csúcspontomon, mivel a hasam is fájt és a mensim is újra megérkezett a 10. ciklusnapon, ami egymásközt szólva sem normális. De az egy órás kezelés megtette hatását és annak végeztével már teljes nyugalomban távoztam, a hasam sem sajgott és megnyugtatott a "megmentőm", hogy a menzesz megbolondul a kapott energiától, úgyhogy MINDEN RENDBEN LESZ. Legyek még egy pici türelemmel. Nem tudok. Az eszem óvatosságra int, de a szivem rohanna előre. És hát sosem voltam olyan, akinél az ész győzedelmeskedett a szív felett. Erről az anyukám tudna mesélni, gyakorlatilag fejjel a falnak...