A "Melyik Intézet" dilemma
Ma az egyébként nyugalmas fórumunk életében, heves érzelmi hullám söpört végig. Az ok? Az örökzöld téma, legalábbis a mi köreinkben. Melyik Meddőségi Intézet a megfelelő választás. Azt hiszem ezen a problémán mindenki átrágja magát, először mikor intézetet választ, másodjára pedig - a szerencsések ezt nem élik át - mikor több sikertelen kísérlet után újra kell gondolni, hogy hogyan tovább.
Én az első dilemmával kapcsolatban tudok nyilatkozni és remélem így is marad. Bizony számunkra is komoly fejtörést okozott, mikor az új lehetőség kapujában álltunk. Maradjunk a kisvárosunkban vagy menjünk messzebb. A távolabbi intézetnek jobbak a statisztikai eredményei, viszont a távolság és az ezzel járó stressz, mégis inkább a helyi intézet felé billentette a képzeletbeli mérlegünk nyelvét. Maradunk, itt próbálkozunk, hisz már megannyi pár éli boldog mindennapjait az itteni intézettől kapott kis csodával(kal).
Az alapprobléma az, hogy valaki akinek itt nem tudtak segíteni, azon a véleményen van, hogy az itteni orvosok sablon munkát végeznek, nem egyénileg alakítják ki a kezelési rendet és akinek itt babája lett, annak a jól bevált "hagyományos módszerrel" is sikerült volna.
Meglátásom szerint, akik átlépik a Lehetőség Küszöbét, amely alatt én az országban működő összes Meddőségi Centrumot értek, már több sikertelen csatát hagytak a hátuk mögött és azért jöttek, hogy a háborút megnyerjék, de ez csak segítséggel sikerülhet. Mindenhol nagyszerű orvosok dolgoznak azért, hogy azok a párok is megtapasztalhassák azt a bizonyos csodálatos érzést, akiknél a természet valamilyen oknál fogva áttörhetetlen kőfalat állított. Hálával tartozunk, hogy ebben a korban élhetünk.
Azonban ha több sikertelen próbálkozás után, mégis úgy döntenek, hogy váltanak, leküzdve a több száz kilóméteres távolságot, bölcsen teszik. Más intézet, más szokásokkal, esetleg másabb gyógyszerekkel és ami nagyon fontos, hogy a "régi" intézet iránti elvesztett bizalom, újra előbújik. Egyesek szerint a pozitív gondolatok és a rendíthetetlen hit már fél siker, én is így gondolom. Főleg, hogy eddig amit nagyon akartam azt el is értem. Csak nagyon kell akarni....