Tavaszi sikerszéria

Úgy tűnik a tavasz tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Meddőségi Intézetünkben egy új kismami van. Vagyis 1 új akiről tudunk, és ki tudja, hogy mi van a többiekkel. Ez egy sikerszériának tűnik, sajnálom, hogy nem szállhatok be... Azért még nem adom fel a reményt, bár 1 hét elég kevés idő, hogy eltűnjön az a szörnyűség, de hátha.  

Most értünk haza a szokásos Mavlócis sétáról. Igazán jó volt, voltak kint más kutyikák is és hatalmasat hancúroztak, most pedig ájultan alszik a kanapé legpuhább részén elterülve. Tegnap nem kis dilemma után rászántuk magunkat, hogy fojtó nyakörvet vásároljunk. Nagyon nem akartam, de 2 nap alatt kétszer fordult elő, hogy meglátta az utcán a kis barátját és majdnem kitépte a karomat. Két lábbal kitámasztva, mindkét kezemmel tartva próbáltam visszafogni, persze nem sok sikerrel. A járókelők, ha ránk néztek, az az érzésük támadhatott, hogy egy kétszemélyes kötélhúzó bajnokság nézőterére keveredtek. Nos ekkor végleg eldöntöttem, kell az a nyakörv, ami megfékezi. Ma már azzal indultunk a kis kirrucanásukra és nagyon jól bevált. És ami nagyon fontos, hogy egyáltalán nem drasztikus, nem okoz neki semmi kellemetlenséget, mert rájött, hogy nem jó rángatni anyát.Sajnos apa ma ügyel, úgyhogy lassan szedjük a sátorfánkat és indulunk a nagyihoz...