Na, megint jól kezdődik a hét...

A kellemes hétvége után, a hétfő reggel legkevésbé sem volt kellemesnek mondható. Egész hétvégén nem tudtam WC-re menni, aminek köszönhetően vasárnapra már egy lufira hasonlítottam. Hétfőn hajnalban viszont halálra rémültem. Egy csomó vér - legalábbis számomra sok - volt a székletemben. Na usgyi a kórház, ez nem maradhat annyiban.Már tervezem egy ideje, hogy el kellene mennem vastagbéltükrözésre, mivel sajnos a családunkban nem egy embernél előfordult a vastagbélrák. De úgy gondoltam, majd ráér ha szültem. Na most ez egy kicsit előrébb hozódott. Jövőhét végére kaptam időpontot a tükrözésre, de csakis az ismerettség miatt. Amúgy április vége lett volna szabad.Anyukám már ezen is teljesen felháborodott. Most több mint egy hétig ezen együk magunkat? Szó nem lehet róla. Először el sem akartam anyának mondani, hogy szegénykém ne idegeskedjen ezen is, gondoltam majd jövőhéten csütörtökön ha meglesz az eredmény elég, ha beavatom. De mégis elmondtam, szerencsémre. Azt kérte, hogy hívjunk fel egy magán szakrendelést, és menjek el oda, hátha hamarabb lesz eredményünk. Ami számomra is vonzóvá tette a magán út választását, az az altatásban történő vizsgálat és a kiváló körülmények. Nyugodt környezetben beszélhet az ember az orvossal, nem nyitják ki hetvenszer az ajtót, miközben az ember végtelenül kiszolgáltatott pozitúrában fekszik és nem kell a szenvedésünk közepette végig hallgatnunk, hogy ki mit főzött a hétvégén.

Nos kaptam is időpontot, de csak egy konzultációra, ahol eldöntik, hogy mikor legyen a vizsgálat, ami mindenestől már 65.000 Ft-ból meg is van.

Hát, igen, mindennek ára van. De ekkor rukkolt a mamim elő egy kiváló ötlettel. "Hívd fel a másik kórházban dolgozó gasztros orvos ismerősödet, kérdezd meg őt!" Szerencsére ő másképp állt hozzám. Megnyugtatott, hogy valószínű egy belső aranyér vagy fissura, ami megsérülhetett a székrekedés miatt. De menjek be és gyorsan csinál egy végbéltükrözést, ami teljesen fájdalmatlan és nem igényel több napos előkészületet. Így is lett és tényleg nem éreztem semmit. A diagnózis I-es stádiumú belső aranyér. Különösebb teendő nincs vele, csak most egy kis gyógyszer míg helyre nem jön. Megnyugodtam, bár majd rászánom magam a vastagbéltükrözésre is, de az orvos szerint az most nem lenne tanácsos az előkészítéshez szükséges hashajtás miatt. Majd...