Házhoz rendelt gyönyör

Alig múltam harminc, amikor először szembesültem azzal, hogy a stresszes életvitelem miatt nem is mindig olyan könnyű áldozni a szerelem oltárán, mint ahogy azt húszas éveim elején tettem. Sok mindennel kísérleteztem, évszázados praktikák léteznek a férfiasság növelésére, de bevallani partnerüknek ezek használatát – egy férfi tudja – elképzelhetetlen. Nem beszélve arról, hogy a közismert kis tabletta beszerzése csak elméletben tűnik egyszerű megoldásnak.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal a velőmig hatoló emlékkel, amikor belépek egy gyógyszertárba, és a patikus a recept átadása után keresztkérdésekbe kezd. Hány darabosat is kérek a merevedési zavarra szánt készítményből. Van két féle, ugyanazon hatóanyaggal, ugyanazon gyártótól. Ahogy írom ezen sorokat, újra izzadni kezdek. Szerencsésebb persze az az eset, amikor nem nevezi nevén a gyógyszert, csak a vöröslő fejem hívja fel a figyelmét az amúgy gyanútlanul tápszerére váró kismamáknak és inzulinadagjukért sorban álló nagypapáknak. Erre gyorsan és a lehető leghalkabban elmotyogom, hogy elég a 4db-os, amit természetesen nem hall elég jól a patikus, így olyan módon kérdez vissza, hogy az is odafigyeljen rá, akinek nem állt szándékában hallgatni a kérésemet. Az persze már csak teátrálisabbá teszi a hirtelen kreált egyszemélyes kabaréjelenetemet, amikor egy volt évfolyamtárs köszön rám a sor végén, mielőtt a patikából távoznék. Így hát az okos telefonok, tabletek korában talán nem meglepő, hogy vágyaiban és beszerzési lehetőségeiben korlátozott férfiként, elkerülendő az idézett megsemmisítő pillanatokat az Interneten kutakodom az alternatív megoldások iránt, ha már férfiasságom cserben hagy. Csodapirulából „szerencsére” nincs hiány a piacon.

Az első igazi tavaszi hétvégén a kollegákkal elindítottuk a céges bajnokságot, ahol természetesen emlékezetes rúgással lepett meg a pénzügyi igazgatónk. Egy hétig próbálkoztam alternatív házi praktikákkal, jegeltem és deci számra öntöttem a salátára a tökmagolajat, de végül csak orvoshoz kellett mennem. Az ultrahangos vizsgálat után szerencsére kiderült, hogy semmilyen komolyabb sérülés nem érte a herémet, de ha már ott voltam, óvatosan megemlítettem az orvosnak, hogy néha a dolgok nem úgy működnek, ahogy szeretném. A suta magyarázkodásomból értette miről beszélek, így megkönyörült rajtam és nem kellett kisiskolásként vallanom, hogy én bizony gyakran igénybe veszek ilyen-olyan csodaszereket, amit Interneten szerzek be. Nem is tudom mi volt kellemetlenebb a rövid felvilágosításában. A felismerés, hogy hülyének néztek az illegális álgyógyszerekkel és csaltak ki havonta tízezreket vagy az, hogy ezek kontrol nélküli szedése akár maradandó károsodást is okozhatott volna. A következtetés: vagy azért nem lehetek férfi, mert nem szedtem be a bogyóimat, vagy azért mert a káros mellékhatásoknak köszönhetően tönkreteszem a férfiasságomat. Maguk melyiket választanák?!

A doki végül megnyugtatott. Felírta a gyógyszeremet és utána már csak egy olyan legális elosztó hívást kellett várnom, amitől tegnap egy hazafelé útba eső benzinkúton átvettem azt a diszkrét kis csomagot, aminek taralmát már teszteltem is. Az eredményekről talán majd máskor… A netes fórumoknak pedig a jövőben pedig nem is hiszek el mindent, mert mint kiderült a legális szer nem is olyan drága, mint arról a városi legendák szólnak.

Lebukás veszély sincs, mert a pusmogásokat és vörösödést hátrahagyva egy semleges színű zacskóban kaptam meg a serkentőmet, amit az orvos felírt. Húszas éveim teljesítménye így már talán nem csak emlék, több hónapnyi recepttel betárazva készülök a nyaralásra. Azt pedig sosem hittem volna, hogy egyszer még az újraéledő és nehezen csillapítható férfiasságom miatt leszek hálás a pénzügyesünknek.

Iván, Budapest