Tisztánlátás

Sajnos az embereket állandó társadalmi hatás éri, így van ez minden helyzetben. Ez alól a betegségek, nemhogy kívételek, sokkal inkább megerősítői. A merevedési zavar tipikus példája ennek: a társadalmi elvárások, a problémával kapcsolatban kialakított viselkedési keretek szigorúan adottak. Ezek a normák csak lassan változnak. 50 éve merevedési zavarról beszélni lehetetlennek látszott. Ma már lehetséges, ugyanakkor a belső, tanult normáink szerint még mindig tabu. Hogyan lehet ebben a helyzetben akkor tisztán látni? Mi alapján döntse el az érintett, hogy alapvetően betegségként tekint-e a problémára, vagy mint az élet "normális" velejárójára?

Itt alakul ki az első és legfontosabb dilemma: a férfiak és sokszor női társuk is úgy kezeli a helyzetet, mint egy kellemetlen, de szükségszerűen bekövetkező sajnálatos állapotot. Általában ez a helyezet az idősebb férfikorosztály esetében áll elő, de nem ritka középkorúaknál sem. A neveltetés és a hagyományok sziklaszilárdan befolyásolják a férfi hozzáállását a kérdésehez. Tegyük fel, hogy nem álltatja magát az érintett, azaz önmagának beismeri, hogy ez nem szükségeszerű életállapot, hanem egy betegség, melynek oka van. Itt következik a 2. és napjaink legbonyolultabb dilemmája: mit tegyen ekkor? Hiába lenne meg a lehetőség a cselekvésre, ez az út még igen frissen taposott és kevesen járják. A legtöbben, habár önmaguknak beismerik, hogy baj van, félresöprik a felismerést, mert nem látnak tisztán a társadalmi és társas normák, szabályok erdejétől. Úgy hiszik, nem tehetnek semmit. Számos példát láttam erre, és azt gondolnánk a fiatalok már mást hoztak magukkal, de nem így van. A huszonévesek még kínosabbnak és sokkal inkább tabunak érzik a kérdés felvetését, ráadásul az az örökségük sem nyújt menedéket, hogy a "korral jár". Mi lenne a megoldás? Korosztályonként különböző tájékoztató csatornák? Vagy különböző készítmények? Erre állíthatom, nem fogok és nem is tudok itt választ adni. Javaslom minden ezzel küzdő férinek, próbáljon meg először tisztán látni.