A női potencia zavara
A kutatások azt mutatják, hogy a többség leginkább a homokba dugja a fejét, de ha nem, akkor sem a „férfi egészség” feliratú dobozban kezdi keresni a megoldást. A nők reakciói ezerfélék lehetnek, melyet számos tényező befolyásol. Ilyen lehet például a személyiség, az életkor, a kapcsolat múltbeli és jelenlegi minősége, a partner hozzáállása, továbbá a környezet attitűdformáló elemei (ismerősök tapasztalatai, média stb.) mellett a témával kapcsolatos tájékozottság is.
Az első típus: az önmarcangoló
A legtöbben egyértelműen saját magukban keresik a hibát. Ennek tipikus esete, amikor azt gondolják, hogy "megöregedtem, naná, hogy jobban tetszik neki egy huszonéves". És elindul a "kombinálás", hogy vajon van-e valakije, vagy majd csak lesz? A fiatalabb, vonzóbb rivális (legyen akár valós, akár képzelt személy) megjelenése ugyebár nem a harmóniát erősíti, de annyiban kedvező lehet, hogy a nő elkezd (újra) figyelni magára, illetve próbál tenni a kapcsolatért. Sajnos, csak ront a helyzeten, ha az egészből csupán görcsös kapálózás sikeredik…
További sajátossága ennek a csoportnak, hogy a problémát a világért sem beszélné meg partnerével. Ennek nagyon is érthető oka egyrészt az, hogy mivel saját kudarcának tekinti a helyzetet, nem szeretne erről szóban is megerősítést kapni, másrészt viszont a férfi önbecsülését is szeretné védeni, ezért inkább nem szembesíti őt férfiassága megingásával. A konfrontáció kerülése tehát ez esetben mindkét fél érdekét szolgálja.
A második típus: a hárító
Ezek a nők annyiban nagyon hasonlítanak a fentiekhez, hogy nem szembesülnek a problémával, mert náluk nem téma otthon a szex. Általában olyan férfi partnerei ők, akik, miután kudarcot vallottak, inkább nem is próbálkoznak. Ha esetleg szóba kerül a dolog, elhárítják például a munkahelyi stresszre, vagy más, az életüket meghatározó nehézségre hivatkozva. A nők pedig nagyon megértőnek bizonyulnak, és nem nehezítik párjuk helyzetét azzal, hogy saját vágyaiknak hangot adjanak. Elfogadják, hogy a partnerük nem közeledik, ők maguk pedig nem kezdeményeznek. (Hogy jövök én ahhoz, hogy követelőzzek, amikor szegény, amikor ennyire túlhajszolt…) Tökéletesen elfogadják a férfi kifogásait, és ezzel nagyjából meg is nyugtatják magukat. Gyakori hibájuk, hogy szerepzavarba esnek, melynek során a mindent megértő anyukát alakítva "túlféltik" a férfit - akinek ettől aztán végképp nem kapnak szárnyra a vágyai.
A harmadik típus: a passzív beletörődő
Ezek a nők magukban sem őrlődnek a problémán, mivel nekik maguknak nincs is igazán igényük a szexre. A nemi élet leépülését a dolgok természetes kimenetének tekintik. Úgy gondolják, egyrészt a korral jár, másrészt a hosszú ideje fennálló házasság/párkapcsolat enélkül is jól tud működni. A kapcsolat, ahol ez nagyon jellemző, vagy békés egymás mellett éléssé alakult az idők során, vagy teljesen elhidegültek egymástól a felek, és gyakorlatilag egy fedél alatt élnek, de két külön életet.
Összegezve: a merevedési zavar hatására növekszik a távolság a partnerek között, ráadásul az újabb kudarctól való félelem miatt egyre inkább jellemző egymástól való elfordulás.
Természetesen nem mindenki törődik bele a sorsába, van, aki úgy gondolja, érdemes utánajárni az okoknak, és megnézni, mit is lehet ilyenkor tenni.