A titok!

Magányos pánikbeteg, igen ez a jelző illik hozzám. Rengetegen vesznek körül, ám senki nem tudja, miként élem meg ezeket a rémségeket. Már nagyon jó színész vagyok, titokban szabadulok meg a kínok kínjától, titokban bekapott Frontin na nem egy persze, hanem néha 4-5, hogy gyorsan hasson. Persze érdekes egy baj ez az én bajom. Anyukám halála után egy évvel kezdtem szapora pulzusra ébredni, majd egész nap tenni-venni, míg nem tudtam kontrolálni, s az orvosi rendelőből vitt el a rohammentő. Nem tudtam mi ez, csak azt, hogy az orvosok szerint rendkívül erős pánikroham. Nos, nem küldtek tovább, csak Frontint írtak fel, így aznap mikor rosszul lettem összepakoltam, busásan vettem magamhoz pénzt s nem tágítottam a pszichiátriáról, akik úgy gondolták, hogy majd egy hónap múlva ambulánsan időpontra jöhetek..hát magam pedig tartottam magam az elhatározásomhoz, s maradtam,azaz befizettem magam a gyógyulás érdekében. Tehát még aznap infúziót kaptam, -hatott, s azt hittem meggyógyultam..igen, egy időre! Mindez 5 éve, így élni nehéz de lehet.

Miért és kik elől titkolom? Erre kerestem a választ, s majd leírom, hátha könnyebb lesz......