Emlékszem

Hát az előző éjszakákat nem bírtam ki, rettenetes pánikrohamaim voltak. Minden éjjel fél 3-kor felébredtem, majd onnantól vége volt mindennek. Hiába pakoltam a szekrényt, vagy próbáltam elterelni a figyelmemet, semmi hatása. A szívem ezerrel pörgött, ájulni készültem..Gyűlölöm ezt az állapotot. Ha nem fog az egész enyhülni, egy-két héten belül, akkor visszaszokok a cigarettára. Lassan gyógyszermérgezést kapok, annyi bogyót szedek már mint egy nagyon beteg idős ember. Csak példaként: B6 a szédülésre, Q10 és Magnézium a kardiológus ajánlásával, aki még egy Talliton nevű bogyókával is megajándékozott. Aztán Ctapram 20 mg-os, és az elmaradhatatlan Frontin, melynek adagja a 0,25-ből másfél nyugodt állapotban, 2  db ha szorongok és max és ez komoly 6-8 db pánikkor, ám ez nagyon ritka. De akkor is utálok gyógyszert szedni. Egyébként rájöttem a napokban, ha a másfél gyógyszert szétrágom, kicsit a számban tartom és lenyelem, akkor nem kell többet bevennem, mert gyorsan felszívódik és hat.

Emlékszem, mikor korházba mentem az én bajommal, előtte az ágyon összekuporodva vártam a következő rohamra, mely kizárólag kardiális eredetű volt. Volt rá példa, hogy rohammentő vitt az intenzívre az orvosi rendelőből, olyannyira pörgött a szívem és emlékszem hiába adtak bétablokkolót semmi hatása nem volt. Akkor állapították meg, hogy a billentyű és keringési zavar miatt is hajlamos vagyok ezekre a tünetekre. Őszinte leszek, bár pánikroham volt, s az első, de nem féltem. Ahogy szirénázva vitt a mentő, elfogadtam a sorsom, főként, mikor az intenzív feliratot megláttam a csapóajtó felett. Olyan nyugalom féle jött rám, pedig a szervezetem pörgött. Erre, az előbb említett megállapított szervi bajok mellett még egy diagnózist állítottak fel, ami extrém erősségű pánikroham volt. Na ezután mentem a pszichiátriára..

Ott infúzió, két nap alvás, majd ismerkedés az orvosokkal, nővérekkel szobatársakkal. Ők rámutattak milyen az igazi pánikbetegség. Se kimenni az utcára, se kommunikálni nem voltak képesek. Az egyik szobatársam orvos volt, ki autóbalesetet okozott, volt egy patikus, kinek édesanyja halt me, s szintén nem tudta feldogozni, illetve voltam én.. Láttam, hogy másikkal teszteket töltetnek, így én is kértem, mely kiértékelése alapján nem vagyok pánikbeteg, csak pánik tüneteim vannak. nem vagyok depresszióra hajlamos és teljesen tudatomnál vagyok. Igaz, hogy dolgozni tudok, nem befolyásol az életvitelemben,íám könyörgöm akkor is visszatér és visszatér. Bár az igaz, ha elmúlik nem várom másnap, azaz nem félek és nem arra gondolok, hogy mikor jön, de jön! Na mindegy papíro 2 hét volt a korházi látogatásom, amúgy 4 nap, mert valóban jobban voltam  a többieknél. Sokszor szedtem össze őket a földről, pánikrohamuk közben, nagyon sajnáltam mindenkit. Jó erős gyógyszereket kapott az egész osztály, mert reggeli, ebéd és vacsora után volt a gyógyszer osztás, ezután fél órával kiürült a folyosó, főként du. és este,a mikor már nem volt csoportterápia. A TV előtt én ültem az orvossal és az ápolókkal egyedül, mert a többiek úgy bevoltak gyógyszeretve, hogy alig tudtak betántorogni a szobájukba. Hihetetlen erősset kaptak. Nos, ezek az emlékeim közt vannak, főként most, hogy visszajöttek a panaszaim. Nehéz emlékek ezek, s elképesztő érzés amikor az emberen kitör ez a nyavaja és megsemmisítí egy pillanat alatt. Még vannak emlékeim, melyet lekell írnom hátha könnyebb lesz. Meglátjuk..