Pánik és pánik..

Hát, sajnos nem tudok elszakadni a pánik blogomtól, s nem tudok kezdeni egy- jaj de happy minden címmel rendelkezőt.

Nyomorult az egész élet, annyira tele van a hócipőm ezzel az egésszel. Természetesen a 160-as pulzus az megvolt ismét. Ha valaki átélte, hát tudja milyen érzés meghalni. Szörnyű, mikor arra ébredek, hogy remeg kezem - lábam, a szívem a torkomban s teljesen mindegy veszek-e be gyógyszert ez most biztos nem pánik, ez itt a vég. Rettenet az az érzés, hogy megőrülök..legfőképp azért, mert tudom most az utolsó perceimet élem, s egyáltalán nem szép a halál.

Szóval, gyűlölöm ezt átélni és nem tudni, hogy pánik vagy sem? Ha biztosan tudnám, nem pánikolnék. De nem tudom, mert olyan rohadtul meghalok mikor rám jön ez a franc.

A röhej még mindig az, hogy mellette emberek várnak tőlem megoldást minden problémájukra. Akik közvetlen velem, vagy nekem dolgoznak még mindig nem tudják, hogy egy rohadt roncs vagyok. Mostanában egy új korság is gyötör, miszerint nem tudok kommunikálni, mely nélkül hamar vége ama karriernek, mely felszínen tartja a családi költségvetést. Keverem a szavakat, tudom mit szeretnék mondani, de nem azt mondom. Nem jut eszembe egy közmondás sem, szóval mintha leállt volna az agyműködésem.

Aztán akkorákat tudok aludni nappal, hogy mesél(hétvégén)  s egyáltalán nem vagy alig alszom éjjel. A kollégáim azt hiszik, hogy szétvet a szorgalom, de leginkább az ideg, hogy éjjel dolgozom. Szóval mintha nem jól mennének a dolgok körülöttem, annak ellenére, hogy idehaza minden rendben van a srácokkal, a férjemmel.

Hát minden nem lehet tökéletes, pedig vágyom rá. Az biztos, hogy egyetérték azzal, hogy a legnagyobb kincs az egészség s bármit megtennék, ha visszakapnám.