Köszönöm

Nehéz rossz állapotban bármit is írni ami esetleg pozitív, de most csak annyit írnék ki magamból, hogy - köszönöm!

Köszönöm, hogy olvastátok s, hogy valahol itt vagytok! Ez jó! A titkaimat, csak Ti tudjátok, illetve végre már Ti is tudjátok, nem egyedül bírkózom meg minden átkozott pillanattal, amely épp pánikként tör rám.

Néha elcsitul, neha feltör elemibb erővel, mint előtte. Gyűlölöm, de itt vagyok. Magam soha nem teszem le a gyógyszert ez már biztos. Már 6 éve szedem. A máj hemangiómám vagy micsodám tuti ezért növekszik, mert ezt a rohadt mérget zabálom nap mint nap, alig túl a 30-on.

Na mindegy. Elképesztő mennyiségű munka vár még ma rám, melyet nem tudok tologatni, így neki látok. Tulajdonképpen, ma szembesültem azzal a ténnyel, hogy három munkahelyen dolgozom + család. Gályázok napi 14-16 órát, amely kicseszés de nagyon. Beetetik az emberrel a csak 3 hónapra vállald el egy vidéki iroda irányítását című dumát, mellyel éreztetik ha nem teszed, akkor húh meg hah. Mellette az eredeti feladatod egy másik városban elveszi a nap nagy részét, illetve az eredeti feladat és vállalt megbízás mellett egy cégben tulajdonostársként koordináljam a munkát. Ha haza jövök, tanulok a srácokkal persze ha még nem alszanak, vagy dolgozom mint most fogok, amennyiben már csak a jó éjt puszi jut részükre. A férjem..Ő egy csoda, nagyon szeretem.

Ja, s szerintem a világ legundorítóbb főnökségével vagyok körülvéve, kik folyamatosan kérdezik Te, hogyan csinálnád majd  országos szinten megjelentetik a körlevelet, amelyben az előző nap stratégiai lépését látom. Persze a sajátomat, a sajátjukként!

Szóval ezek előtt biztos, hogy soha nem hagyom el magam, ha kint állok heti összefoglalót tartani, ha csak ülök egy meatingen, ha beledöglök akkor sem. Na! Legalább van ami éltet! A dolog pikantériája, hogy a szinte megállás nélkül nyomulnak, zaklatnak sms-el azok az igazán férfiak a luxus autójukkal, beosztásukkal akikkel együtt dolgozom, nyilván annak tudatában, hogy ellenállhatatlanok. Undorító, ahogy viselkednek, s rém idegesek, hogy nem kapnak meg. Hányok Tőlük! Persze, nem sokat kezdhetnek velem mint munkatárssal, hisz nem tehet nekem keresztbe egyik sem, ám ma már nem néztem kivel beszélek, tét a tétre- elküldtem az egyiket a nagy büdös francba. Egy céges autóért nem vagyok megvehető, a többiért pedig bőséggel megdolgozom. Ez lenne a munkabér..

Idehaza persze erről mit sem tudnak, mert ha így lenne már nem ott dolgoznék. Nem kellemes idehaza nem mutatni, mekkora görényekkel vagyok körülvéve. A vicc egyébként az, hogy úgy ülünk egy meatingen, hogy egyik sem tud a másik rajongásáról, csak utálja egymást az a két vezető, illetve ellehetetlenítik azokat a kollégáimat persze hímneműeket, kik túlzottan kedvekik a fönöknőjüket.

Ha Amerikában lennék, multimilláim lehetnének emiatt az évek óta tartó szemét és görény férfi-vezetői zaklatástól. Hát erről sem tud senki, nem barátkozom senkivel, így kiírtam magamból, lesz ami lesz. Tudom - tudom, de nem tudok máshová menni, csak jövőre lesz lehetőségem elhúzni innét. Higyjétek el, próbáltam!