Álomkor

Nagyjából a hétvégével kapcsolatban talán csak annyit jegyeznék meg, hogy rekord több szempontból. Rekord az az alvás idő amelyet lenyomtam egyhuzamban, csekély 18 óra..már szombaton a suliban nem bírtam fent lenni, egyszerűen a kínok kínját álltam ki, hogy ne aludjak el ülve. Majd hazajöttem és aludtam fél 4-től fél 7-ig, majd 11-től másnap fél 12-ig, majd megfőztem és aludtam fél 2-től fél-5-ig vasárnap, s persze még most is megyek aludni. Lányaim a nővéremnél voltak, apa dolgozott, de nem ez volt az alvásom oka. Egyszerűen nem bírtam felkelni az ágyból, a kanapéról. A takarítás, mosás és vasalás ennek örömére este 9-órára lett kész. Majd belebetegedtem, hogy neki kell állnom. Tudtam, hogy a család jön haza, az ebéd vasárnapnak megfelelően kész, de a ház katasztrófális állapotban volt, mivel felrakták a kandallót. Minden vastagon poros volt. Még függönyt kell mosnom, mert hiába minden ha poros marad.

Rekord volt az elfogysztott étel tekintetében, mivel minden ébredés után púpra ettem magam. Rekord volt abból a szempontból is, mint pánik intenzitás..nem volt időm pánikolni az alvás miatt, nem is szorongtam, de azért elkondolkoztam, hogy depresszióra utal-e ez a halálos fáradság és álmosság? Azért csúszott le Frontin természetesen, mert a közérzetem néha súrolta az egészséges határt. A család már alszik, a lányok elrendezve, én pedig katasztrófálisan nézek ki. De nincs kedvem nem katasztrófálisan kinézni.

Nemsokára dolgozni kell, nem tudom, hogy akarok-e, vagy tudok-e? Annyira kimerültnek érzem magam.