A roham

Elképzelni sem tudom, miként tudom a rohamot az időbeosztásomba besuvasztani, de sikerült. Tegnap éjjel, mivel éjfélig dolgoztam a prezentációmon így alattomosan várt..majd teljes erővel lecsapott. Először csak szédültem, majd erős hányinger. Ezután minden porcikám égett, majd fulladtam. Extra bogyó be, majd várakozás....túléltem, de közben többször meghaltam, legalábbis az érzés megvolt. Ma sima napom volt, bár most ismét szédülök. Ki sem látszom a munkából, zsongott körülöttem minden.

Azon gondolkodtam, hogy két évet lehúzok még ebben a szakmában, anyagilag nagyobb biztonságot teremtve magunknak, majd lazábbra veszem, aktívan nem veszek részt az üzletelésben. Nagyon kiborultam, nagyon fáradt vagyok.

Rájöttem, hogy e blogon kívül soha senkivel nem beszélek semmiről ami velem kapcsolatos,- ez nem jó. Talán nem akarom magam kiadni semmilyen körülmények között. Magam mindenki kínját bínját kezelem, a sajátomat pedig egymagam kezelem több kevesebb sikerrel. Még fiatal vagyok, előttem az élet, nem keseredem el, remélhetőleg változom és nyitottabb leszek a világ felé...